Titokzatos testi tünetek
Jól dokumentált ténynek tűnik, hogy sokkal több nő fordul szomatizációs problémával orvoshoz, mint férfi. A nők gyakoribbnak és krónikusabbnak vélik a tüneteiket, mint a férfiak, s ez a különbség a tünetbeszámolókban már gyermekkorban is tetten érhető. A különbség hátterében egyrészt eltérő szocializációs stratégiák állhatnak: a szociális környezet a lányoknak inkább megengedi a fájdalom és a negatív érzelmek kifejezését, a fiúk azonban nem lehetnek „anyámasszony katonái”. A fájdalmi ingerek feldolgozásában biológiai különbségek is felfedezhetők, ennek eredményeképpen a nőknél fokozottabb a fájdalomszenzitivitás: serdülőkoruktól és az első menstruációtól fokozottan figyelnek a testükre, testi működésükre, így nagyobb az esély, hogy a gyenge fizikai jeleket is észrevegyék, s adott esetben ezeket a bizonytalan jelzéseket kórosnak, vagyis valamilyen betegség jelének ítéljék. Mindemellett a nőknél nagyobb mértékű torzítás is megfigyelhető, amikor visszamenőleg kell értékelniük az előforduló tünetek intenzitását. Az észlelési küszöböket a menstruációs ciklus és a termelődő ösztrogénszint is befolyásolja, a ciklus elején, az ún. follikuláris fázisban ugyanis a magasabb ösztrogénszint fokozottabb érzékenységgel társul.