Jelenlegi hely

Bébi Einstein

Ideje lenne a babaokosítással kapcsolatban a pszichológusok és gyermekorvosok szakmai ellenállására odafigyelni.

Mikor olvasson a baba? Semmikor. Azaz ne tanítsuk olvasni, bármily csodát ígérnek a korai olvasás varázslói. Ez nem azt jelenti, hogy ne adjunk a babák, a tipegők és a nagyobb gyerekek kezébe az életkoruknak megfelelő könyvet. „Olvassunk” közösen, azaz mondjuk el együtt a verseket, meséket! A mese, a vers, a dal, a beszélgetés, a közös játék, az együttes élmény kell a gyerekeknek.

Szerző: 

Egyre többen készítenek babák számára fejlesztést és korai, s egyben életre szóló okosodást hozó eszközöket, mégpedig úgy, hogy a kor üzenetét is „meghallva” az agykutatás eredményeire hivatkoznak. A baj csak az, hogy nem jól, sőt időnként károsan leegyszerűsítve. Nem véletlen tehát, hogy az újszülöttek, csecsemők és kisgyermekek fejlődésével foglalkozó szakmák képviselői ma már komolyan aggódnak emiatt. Mitől lett a világ ily fejlesztés-központú? Csupán attól, hogy gyermekeinknek, unokáinknak a legjobbat akarjuk? Lehet, de ahhoz elegendő lenne szeretetet és biztonságot adni, a gyerekek eltérő érési idejét figyelembe venni, fejlődésükhöz, képességeik és személyiségük kibontakozásához megfelelő körülményeket, feltételeket biztosítani… Vegyük végre észre, hogy a fejlesztő módszerekhez nem elegendő csupán a jó szándék, a saját tapasztalat, a „nekem is van gyerekem, tudom, mi a jó a kicsiknek” típusú tapasztalat, hiszen mindez pszichológiai szaktudást igényelIdeje lenne a babaokosítással kapcsolatban a pszichológusok és gyermekorvosok szakmai ellenállására odafigyelni. Ők ugyanis jól sejtik, hogy a hangzatos nevű, fejlesztést, okosodást ígérő programok célpontja nem csupán a gyerek, hanem annak a szülőnek az ambíciója – és pénztárcája –, aki a szakembereket felesleges akadályként kezeli, s aki a fejlesztésdivat boldog követője.  Nem általában a fejlesztéssel van baj, hanem annak hamis ígéretével, s annak a határnak az elmosásával, ami a tipikusan fejlődő gyermek éréséhez és fejlődéséhez szükséges környezeti feltételek kialakítása és az atipikusan fejlődők valódi, professzionális fejlesztése között van... A végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy a fejlesztés az „okos babát gyártani” divatja vagy a képzett, ám a pszichológiát nem tudó, nem értő szülő aggódásából, segíteni akarásából táplálkozik – vagy egyszerűen csak üzlet áll a hátterében...

A szülők egy része tehát megelégszik a korai fejlesztést, mindenekelőtt okosítást ígérő, tudományosnak látszó köntösben megjelenő módszerek és tanácsok használatával, követésével. Az okosítás közben sokan mintha megfeledkeznének arról, hogy az embergyerek társas lény, s a szocializáció közegét a felnőttek és gyerekek közössége adja. A szülőkhöz való kötődése, érzelmei, empátiája, adekvát viselkedése a társas helyzetekben nem a videók, DVD-k és számítógépek világában alakul ki megfelelően...

Mikor olvasson a baba? Semmikor. Azaz ne tanítsuk olvasni, bármily csodát ígérnek a korai olvasás varázslói. Ez nem azt jelenti, hogy ne adjunk a babák, a tipegők és a nagyobb gyerekek kezébe az életkoruknak megfelelő könyvet. „Olvassunk” közösen, azaz mondjuk el együtt a verseket, meséket! A mese, a vers, a dal, a beszélgetés, a közös játék, az együttes élmény kell a gyerekeknek.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. október–november

  • Nem szeretek dönteni... – Az elbizonytalanodás lélektana

    Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán, mert nem töltünk órákat egy hűtőpult felett a gyümölcsjoghurtokat válogatva. Arról viszont többen beszámolhatnának, hogy egy cipő vásárlásakor valóságos beszerzőkörutakat bonyolítanak… Akkor mit mondhatnánk azokról az érzelmi döntésekről, amiket a magánéletünkben, a családi életben, vagy a munkánkkal kapcsolatban kell meghoznunk?

  • Valóban tudni akarom? Test-bizonytalanság-érzet

    Egészségünkkel kapcsolatban számos szituációban átélhetjük a bizonytalanságot: meg akarunk-e bizonyosodni egy lelet eredményéről? Akarjuk-e hallani a diagnózist? Vajon mindig egyértelmű számunkra, hogy egy kezelés jót tesz-e, vagy éppen árt nekünk? A legtöbb embernél a bizonytalanság általában nyugtalansággal jár, ugyanis a megkérdőjelezett dolog értelmezése, igazsága, valósága felfüggesztett állapotban van: amit kétségbe vonunk, „törvényen kívülivé” válik és nehezen kezelhető számunkra

  • Függni a függetlenségtől

    A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte… Miért ne lehetne a szabadon, szeretetből, valós életcélból választott kapcsolat voltaképpen a komoly belső függetlenség és erő jele? S nem lehet-e, hogy életcéljaink tisztázatlansága mögött, egónk átmeneti hullámainak kiszolgáltatva nagyon is függők vagyunk – csak épp nem a másiktól, hanem önmagunktól?

  • Az elég jó örökbefogadó szülő

    Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk… Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

  • A szkizofrénia – más szemmel. Tévhitek, sztereotípiák – és a valóság

    A szkizofrénia, magyar nevén tudathasadásos elmebetegség nemcsak a pszichiátriában, hanem mindennapos beszélgetéseinkben is gyakran felbukkanó és izgalmas téma. A többségnek azonban nincs módja valóságos képet kapni a szkizofrén betegről, így előítéleteinket mozgósítjuk… Előítéleteinknek természetesen oka van. Ami eltér a szokásostól, idegen, az feltűnést kelt – igyekszünk meg is különböztetni és távol is tartani magunktól. Végül is: ki tudja, mire számítsunk?

ÉS MÉG: Bizonyosság mindenáron? – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Kórkép a bizonytalanságrólSzerelmeim és „idegeneim”Betegesen normális? A populizmus pszichológiája • A mai korszellem kedvez a szélsőségeknek?Jelentés az út szélérőlTáncolni kell!Mi mire való? A tárgyakról való tanulás kisgyermekkorban • Vélemény első látásraA leszokás nem akaraterő kérdése!Devizahiteles zsákutcák • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.

Egy friss kutatás szerint az amerikai gyerekek mintegy felének van tévéje a szobájában hétéves korára, de a 24 órás tévéhasználatot a szülő képtelen ellenőrizni.

Úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze.

A szülők rendszeres kettesben töltött ideje elengedhetetlenül fontos a párkapcsolat – és ilyesformán a gyerekek – szempontjából is.

Ha a család együtt tud időt szánni a természet felfedezésére, akkor önmagukról is rengeteget tanulhatnak.

Mindenki átél aggodalmakat gyermekével kapcsolatban, töpreng azon, hogy vajon mi és miért foglalkoztatja cseperedő gy