Egy dietetikus, aki nem diétáztat
Meg kell ismernem magát az embert, a személyiségét ahhoz, hogy hatékonyan tudjak segíteni. Nemcsak azt kell megtudnom a beszélgetés alatt, hogy mi ösztönzi, hanem azt is, milyen anyagi körülmények között él, milyen a napi munkabeosztása, életritmusa, milyen ételeket szeret. Ezeket összevetve a szakmai protokollal, egy közös, egyénre szabott és betartható étrendet alakítunk ki a pácienssel közösen. Komolyan veszem azt is, hogy csak pozitív ajánlásokat érdemes tenni. Van néhány szó, amit épp ezért már nem használok. Ilyen például maga a „diéta” is, mert ez azt sugallja, hogy az embernek lemondások között kell élnie. Helyette az „étrend”-et, cukorbetegeknél az „egészséges étrend”-et szoktam használni. Mondataimat nem kezdem úgy, hogy „ha majd meggyógyul…, ha majd hazamegy…”, stb.. Helyette határozott kijelentésekkel biztosítom a gyógyulásról. „Próbálja meg…” kezdetű mondatokat sem használok, ezzel is erősítve a páciens kitartását, a biztos sikert és munkájának eredményét.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 1. számában olvasható