Jelenlegi hely

Családban marad...

Amit a család kicsinyeként félt megtenni, azt könnyedén teljesítette, amikor a játékban felnőtt pozíciót foglalt el

A gyerekek nagyon könnyen tudnak váltani. A rossz gyerek pillanatok alatt jóvá tud válni, ha az, aki addig jó volt, valamiért rosszalkodni kezd. Ez önmagában véve pozitívum, hiszen azt mutatja: a gyerekek mindkét viselkedésmód eszköztárának birtokában vannak. A jó gyerek is tudja, hogyan kell rossznak lenni, és a rossz is tudja, hogyan kell jónak lenni – ráadásul nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. A problémák akkor kezdődnek, amikor egy helytelen viselkedésmód rögzül, azaz a rossz gyerek „úgy marad”.

A testvérek közötti együttműködésnekrengeteg módozata van. Az idősebb testvérek például egészen kicsi korban, akár már kétévesen örömest segítenek a kisöccsük vagy kishúguk körüli teendőkben, még akkor is, ha ezzel külön nem bízzuk meg őket. Az idő múlásával pedig az is érdekessé válik, hogy a kisebbik testvér mennyire fogadja szívesen nővére vagy bátyja gondoskodását. A vizsgálatok azt mutatják, hogy amennyiben a két testvér között a korkülönbség négy év vagy annál nagyobb, sokkal szívesebben veszik a gyerekek idősebb testvérük segítségét, de akkor is nagyobb a hajlandóság, ha a nagyobbik, a gondoskodó testvér lány. Ezek természetesen csak általános jellemzők, valójában az együttműködés formája és minősége minden testvérpárnál más és más. Nincs egy olyan etalon, ami alapján ki lehetne jelenteni egy testvéri viszonyról, hogy az jó vagy rossz – ezek a rendszerek mindig önmagukon belül értelmezendők.

A testvérkapcsolatoknak azonban mindkét fél számára vannak megkérdőjelezhetetlen előnyei. A kisebbik megtanul egyezkedni, érvényesülni a nagyobbik mellett, és ennek a tudásnak később nagy hasznát veheti az óvodai, iskolai társas helyzetekben is, sőt, ezek a tapasztalatok hosszú távon is megmaradnak. Amennyiben oktató-tanuló viszony alakul ki a testvérek között, az az oktató-pozícióban lévő idősebbik fél számára is nagyon előnyös, ugyanis elősegíti mind az identitás-, mind az intellektuális fejlődését.

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek