Jelenlegi hely

A kisebbség győzelme a többség fölött

avagy hogyan érvényesíthetjük a többségitől eltérő álláspontunkat
kisebbségi befolyásolás, melynek során egy kisebbség – jelen esetben egyetlen személy, ÚJABB LAKÓ – változást idéz elő a többség véleményében.

Amikor az embereknek nyilvánosan kell véleményüket kinyilvánítaniuk, általában arra figyelnek, hogy mit mondanak mások - és arra, hogy jó benyomást keltsenek. Különösen fontos ez a régi, kialakult normák szerint működő csoportokban, mint a jelenlegi csoportban is. Erős a tagokat összetartó kohézió, tiszteletben tartják egymás céljait (ha nem is mindig tudják, hogy konkrétan mi is az), s erős érzelmek fűzik össze őket. A „Nem értek hozzá” kijelentés, mentegetőzés jól példázza azoknak az embereknek a hozzáállását, akik mások ítéletében/véleményében jobban bíznak, mint a sajátjukban, s akik nincsenek birtokában a dolgokat irányító információknak.

Szerző: 

A szociálpszichológiának van egy kellemes álláspontja, mely szerint mindannyian intuitív pszichológusok/tudósok vagyunk. Ez nagyon hízelgő, értéknövelő megállapítás, így azonnal el is fogadjuk. De hogy valóban önérték-növekedést mondhassunk  magunkénak, hogy valóban „tudósi” attitűddel élhessünk önmagunk irányában, nézzünk utána, mit is tud felmutatni a pszichológia tudománya: mivel egészíti ki, támasztja alá, avagy cáfolja meg naiv pszichológiai értelmezésünket.

Induljunk ki egy konkrét, valós esemény résztvevő megfigyelői leírásából, majd szakirodalmi kitekintéssel tágítsuk ki ismereteinket. Ez lehetővé teszi  számunkra naiv tudósi, pszichológusi elképzeléseinknek tudományos megfigyelésekkel, kísérleti eredményekkel történő alátámasztását, megerősítését, önértékelésünk/énképünk növelését, jövőbeni cselekvéseink eredményességének tudatosabb, határozottabb, biztosabb előrejelzését.

Esetleírás

Társasházi közgyűlés, 12 fő részvételével, (8 régi lakó, 2 újabb lakó, legújabb lakó mint vevő), valamint a ház könyvelésével megbízott közös képviselő, aki a régi lakók régi ismerőse, részint barátja. A gyűlés egyetlen napirendi pontja két közös ingatlanrész ház általi elidegenítése, illetve megvásárlása, melyekre legújabb lakó nyújtott be ajánlatot. Mivel  két hónappal korábban volt már egy közös értékmegállapítás, sőt vásárlás, az ajánlott ár nevetségesen alacsony volt.  A lakók rövid gyűlésre számítottak.

A közös képviselő  néhány bevezető szó után már jegyzőkönyvbe diktálta: „… a lakóközösség egyhangú támogatásával…”

Itt be is fejeződik a közgyűlés, mindenki mehetett volna a dolgára, ám az egyik ÚJABB LAKÓ közbeszólása elhúzódóvá tette. Kijelentette, hogy nem ért egyet a felajánlott vételárral, rendkívüli módon kevesli, véleménye szerint ez a ház közös tulajdonának elkótyavetyélését jelentené.

Vevő személyeskedni kezd: - Miért vagy ellenem? - Mit vétettem én neked? - Mi a bajod velem? - Az én pénzem miért nem jó a háznak?

A közös képviselő: A háznak pénzre van szüksége, most ajánl valaki, miért nem fogadjuk el?

ÚJABB LAKÓ nem mentegetőzik, nem válaszol a személyeskedésekre, csak megismétli: - Két hónappal korábban kialakítottunk egy árat, amit vevő is támogatott. Pénz kell a háznak, de nem mindenáron.

Vevő közvetlen szomszédja: - Mi bajod, miért ellenzed? - Miért ne vehetné meg? - Kell a pénz a háznak.

ÚJABB LAKÓ: Bérbe is adhatjuk, nem szükséges eladni. Akkor folyamatosan jönne a pénz. A vételár félévi bérleti díjnak megfelelő összeg. Vevő tegyen tisztességes, elfogadható ajánlatot.

MÁSIK RÉGI LAKÓ: Igen, ez tényleg méltánytalan, ennyi pénzt bárki kivesz a mellényzsebéből.

MÁSIK ÚJABB LAKÓ: Ennyi pénz egy ház költségvetésében nulla.

Régi lakók hallgatnak, majd az egyik megszólal: - Nem értek hozzá…

Vevő: Annyit nem tudok adni, sok lesz majd az átalakítási, befektetési költség, és a padlást is szeretném megvenni…

ÚJABB LAKÓ: - Ha nincs pénzed, vedd meg az egyik helyiséget és béreld a másikat. Hoztál foglalót?

Vevő: - Nem, nincs nálam pénz.

Közös képviselő hivatalra hivatkozó nyomásgyakorlással próbálkozik: Addig nem lehet szó foglalóról meg hasonlóról, amíg az önkormányzat mint résztulajdonos hozzá nem járul az adásvételhez.

ÚJABB LAKÓ: Semmi és senki nem akadályozza, se törvény, se jogszabály, hogy a foglalóról és a vételárról, annak összegéről és kifizetési határidejéről ne dönthetnénk az önkormányzati hozzájárulást megelőzően. Véleményem szerint ez egy adásvételi ügylet, aminek meghatározott előírásai vannak. Ezeket kell betartanunk és betartatnunk.

Ettől kezdve a  megbeszélés a foglaló összegéről, a letét idejéről, a végleges vételár kifizetésének határidejéről, az önkormányzat hozzájárulásának elképzelt időpontjáról folytatódott. Az alapprobléma, a lényeg már megoldódott: Vevő az egyik ingatlanrészt megvásárolja, a másikat bérli.

Kisebbségi befolyásolás

A pszichológiai szakirodalom ezt az eseményt kiscsoportban végbement kisebbségi befolyásolásnak nevezi, melynek során egy kisebbség – jelen esetben egyetlen személy, ÚJABB LAKÓ – változást idéz elő a többség véleményében.

Nézzük meg, miért viselkedett a többség annyira konform módon? Annyira, hogy a többség, a RÉGI LAKÓK meg sem szólaltak. Ültek a székükön, vagy álltak az ajtóban, járkáltak a nyitott ajtó előtt. Egyetlen árva halk mondat hangzott el RÉGI LAKÓK részéről: - Nem értek hozzá.

Többségi konformitás

Amikor az embereknek nyilvánosan kell véleményüket kinyilvánítaniuk, akkor általában arra figyelnek, hogy mit mondanak mások, és arra, hogy jó benyomást keltsenek. Különösen fontos ez a régi, kialakult normák szerint működő csoportokban, mint a jelenlegi csoportban is. Erős a tagokat összetartó kohézió, tiszteletben tartják egymás céljait (ha nem is mindig tudják, hogy konkrétan mi is az), érős érzelmek fűzik össze őket. 

A „Nem értek hozzá” kijelentés, mentegetőzés jól példázza azoknak az embereknek a hozzáállását, akik mások ítéletében/véleményében jobban bíznak, mint a sajátjukban, s akik nincsenek birtokában a dolgokat irányító információknak. Miért olyan sürgős az eladás? Tényleg gyorsan van szükség pénzre? Kinek az érdekeibe ütköznek, ha megszólalnak?

A Régi lakók valószínűleg az ún. normatív befolyás alatt állnak, ezért engedtek a csoportnyomásnak. Évtizedek óta egy házban laknak, jól ismerik egymást, kölcsönösen baráti/tisztelői attitűddel viszonyulnak egymáshoz. Segítik egymást apró, mindennapi dologban: felviszik az újságot, átveszik  az ebédet, bevásárolnak a másiknak, megöntözik a virágokat, átveszik a postát… Ily módon a maguk életében valamilyen szinten függnek egymástól, ezért fontos a számukra, hogy kedveltségüket el ne veszítsék. Nyugalom van a házban, nincsenek viták, kellemes a légkör – miért bontaná meg bármelyikük is?

Függetlenség

Van azonban közöttük egy MÁSIK RÉGI LAKÓ, aki a szívességi szolgálatokat nem veszi igénybe. Tökéletesen független tőlük – ő állt át elsőként, ő látta meg/észlelte az adás-vétel irreálisan alacsony, a ház közössége számára szinte semmit érő valóját.

A következő felszólaló/támogató a frissebb lakástulajdonosok egyike. Még nincsenek szoros társas kapcsolatai a Régi lakókkal – nem kötelezi őt a régiek kialakult normája, szinte nem is tartozik a csoporthoz.

Kisebbségi jellemzők

A Kisebbség, avagy a csoporttal szembenálló/szembeszálló egyén, ÚJABB LAKÓ mellett nem sok minden áll - csupán ő maga. Talán egyedül csak elszántsága, mely motivációjából eredt: Nem hagyja a közös tulajdonrészek aprópénzért történő elidegenítését.

De vajon ennyi elegendő-e egy csoportvélemény megváltoztatásához?

A kisebbség milyen jellemzői vezettek e hatás elérésére?

A társas befolyásolás  kutatói szerint a kisebbségi befolyásolás hatásának lényege a viselkedési stílusában lelhető fel:

        álláspontja világos, egyértelmű, következetes. Hajthatatlanul védelmezi, szilárdan kitartva mellette.

        a többségi nyomásnak újra és újra ellenáll,

        egyszóval: konzisztens a viselkedési stílusa,

        érvelése eredeti,

        az érzelmeket, az érzelmi megnyilvánulásokat, a személyeskedést kiküszöböli,

        a tárgynál marad.

A konform csoporttagok egy bizonyos idő eltelte után meginognak, ha látják, hogy a kisebbségi egyén egyedül is kitart álláspontja mellett (lehet, hogy NEKI van igaza?), különösen, ha közülük valaki átáll és a kisebbségi véleményt kezdi támogatni – igyekeznek az újonnan kialakuló normához igazodni, ha azt veszik észre, hogy valaki közülük ugyanúgy kezd beszélni, mint a kisebbség. Vagy egyszerűen csak engedelmeskedik – a vezetőre hagyva a felelősséget.

Esetünk alátámasztja Nemethnek  azon megállapítását, mely szerint a kisebbségek eltérő nézőpontjukkal kreativitást visznek a problémamegoldásba azáltal, hogy több alternatív megoldásra mutatnak rá, s ezáltal minőségi döntési lehetőséget mutatnak fel. Jelen esetben például ÚJABB LAKÓ rámutat arra, hogy a két ingatlanrész elválasztható, azaz szétkapcsolja őket. Ez  vezet ahhoz a meglátáshoz, hogy értékesíthető az egyik rész, bérbe adható a másik rész. Ennek eredményeként  a ház értékesítésből egy nagyobb összeghez jut, bérbeadásból pedig folyamatos bevételhez. Ez jelentős minőségi változás a kiinduló állásponthoz képest, amely szerint az egyik ingatlanrészt voltaképpen ingyen kapta volna meg a vásárlási  igényt benyújtó lakó.

Talán néhány dolog még hozzájárult a többségi vélemény megváltoztatásához, melyek a pszichológiai kísérletek során nem vetődnek fel:

Társas bemutatás

A gyűlés helyszíne: akármilyen ütött-kopott is az alkalmi asztal, mindig asztal mögött ül a közös csoportvélemény képviselője. Asztal által kiterjesztett az énje: minimum 100x50x70 cm-es térfogattal. Előtte mindig papírhalom, a hivatal általi énfelnagyítás szimbóluma. Szemben vele a többiek: a csoport tagjai. Az egyetértő és az egyet nem értő csoporttagok. A konformok és a magányos kisebbségek. Gondoljuk végig, hogy egy ellenvélemény elfogadtatásához milyen külsőségekkel kell élnie a magányos kisebbségnek, hogy a többiek legalább annyira kompetensnek észleljék, mint a norma-meghatározó, norma-betartást elváró vezetőt?

Konklúzió/kitekintés

Írásomban kísérletet tettem arra, hogy rámutassak: egyszerű életszituációban mindenkinek lehetősége van arra, hogy a csoportvéleménnyel ellenkező nézete esetén azt kinyilvánítsa, sőt meggyőző módon elfogadtassa, ezáltal megváltoztatva a csoport véleményét/döntését az adott helyzetben. Mind a kísérleti eredmények, mind a gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy van lehetőség  cselekvőként fellépni, szembeszállni egy nem támogatandó csoportvéleménnyel, és eredményesen befolyásolni a többséget.

Az ókori emberek intuitív pszichológusok voltak. Még az ismétlés egyszerű technikájával is értek el eredményt. Emlékezzünk arra a római (had)vezérre, aki minden beszédét e szavakkal fejezte be: „Karthágót pedig le kell rombolni!” Addig-addig ismételte, határozottan, eltökélten, míg x idő elteltével lerombolták – a kisebbség (egy személy) átállította a többséget a maga oldalára. (Leggyakrabban hasonló célból késztette/készteti nézetváltásra egy kisebbség a többség tagjait).

Manapság tudatosan alkalmazzák a tudomány eredményeit: gyakori, hogy nem mi vagyunk a kisebbség, hanem a többség tagjaiként győznek meg bennünket a kisebbségek. Erre példát bárki találhat. Elég, ha körülnézünkszűk környezetünkben, házunk táján, lakásunkban: mit, miért, hol vásároltunk meg, milyen nézeteket vettünk át egyetlen - gyakran ismételt, konzekvensnek ható - reklám-információ alapján…

 

Irodalom

Hewstone M, Stroebe, W. (2007) Szociálpszichológia (szerk.). Akadémia Kiadó, Budapest.

 

A pályamunka szerzője a Szegedi Tudományegyetem BTK Pszichológia szak levelező tagozat III. évfolyamos hallgatója

Ez is érdekelhet

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Akár tudatos, akár spontán a szocializáció folyamata, mindig a munkahelyi beilleszkedést szolgálja

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A későbbi karrierre és az érzelmi életre egyaránt kihatással van – figyelmeztetett Dr. Pulay Attila.

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

A mozgáskorlátozottak életét megnehezítő akadályoknak csak egy része fizikai jellegű, nagyon sokszor a többi ember hozzáállása jelenti az igazán súlyos problémát.