Jelenlegi hely

A számoló agy

Miért is félünk a matematikától? Miért nem szeretjük? Miért nem értjük?

Már 12 éves korban jól látszik, hogy az átlagosnál jobban teljesítő fiúk száma többszöröse a lányokénak, s a kiemelkedő matematikai képességűek csoportjaiban valóban sokszorosan több a férfi.  Az átlagos matematikai teljesítményben nincs ilyen eltérés, s a csecsemők korai képességei sem különböznek. Vajon miből fakad az eltérés? Biológiai okai lennének? Másként van „berendezve” az agyunk?

Szerző: 

A matematikai képesség és a matematikai tehetség biológiai hátterére vonatkozóan izgalmas, s egyben ellentmondó adatokat tud felmutatni a tudomány. Már 12 éves korban jól látszik, hogy az átlagosnál jobban teljesítő fiúk száma többszöröse a lányokénak, s a kiemelkedő matematikai képességűek csoportjaiban valóban sokszorosan több a férfi.  Az átlagos matematikai teljesítményben nincs ilyen eltérés, s a csecsemők korai képességei sem különböznek. Vajon miből fakad az eltérés? Biológiai okai lennének? Másként van „berendezve” az agyunk? Lehet, bár az idegtudományi adatok még ma sem adnak mindenre választ. Mivel a matematika az emberi elme alkotása, egyszerre az agy és a kultúra evolúciójának a terméke, nehéz kibogozni, mi is az oka a fiúk fölényének. Az agy fejlődésében vannak olyan tényezők, amelyek több mint gyanúsak: ilyenek a fiúk esetében az agy fejlődését a lányokétól eltérően befolyásoló androgének. Látni fogjuk, hogy a tér leképezése elménkben és agyunkban fontos alapeleme a számokkal végzett műveleteknek, a matematikának – a fiúk és férfiak téri képességei pedig lényegesen jobbak a lányokénál. Egy faktor azonban mindenképpen az iskolai oktatásban, a különbözőségről s az egyformaságról továbbélő sztereotípiákban keresendő.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia december 10-én megjelent 4. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. október–november

  • Nem szeretek dönteni... – Az elbizonytalanodás lélektana

    Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán, mert nem töltünk órákat egy hűtőpult felett a gyümölcsjoghurtokat válogatva. Arról viszont többen beszámolhatnának, hogy egy cipő vásárlásakor valóságos beszerzőkörutakat bonyolítanak… Akkor mit mondhatnánk azokról az érzelmi döntésekről, amiket a magánéletünkben, a családi életben, vagy a munkánkkal kapcsolatban kell meghoznunk?

  • Valóban tudni akarom? Test-bizonytalanság-érzet

    Egészségünkkel kapcsolatban számos szituációban átélhetjük a bizonytalanságot: meg akarunk-e bizonyosodni egy lelet eredményéről? Akarjuk-e hallani a diagnózist? Vajon mindig egyértelmű számunkra, hogy egy kezelés jót tesz-e, vagy éppen árt nekünk? A legtöbb embernél a bizonytalanság általában nyugtalansággal jár, ugyanis a megkérdőjelezett dolog értelmezése, igazsága, valósága felfüggesztett állapotban van: amit kétségbe vonunk, „törvényen kívülivé” válik és nehezen kezelhető számunkra

  • Függni a függetlenségtől

    A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte… Miért ne lehetne a szabadon, szeretetből, valós életcélból választott kapcsolat voltaképpen a komoly belső függetlenség és erő jele? S nem lehet-e, hogy életcéljaink tisztázatlansága mögött, egónk átmeneti hullámainak kiszolgáltatva nagyon is függők vagyunk – csak épp nem a másiktól, hanem önmagunktól?

  • Az elég jó örökbefogadó szülő

    Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk… Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

  • A szkizofrénia – más szemmel. Tévhitek, sztereotípiák – és a valóság

    A szkizofrénia, magyar nevén tudathasadásos elmebetegség nemcsak a pszichiátriában, hanem mindennapos beszélgetéseinkben is gyakran felbukkanó és izgalmas téma. A többségnek azonban nincs módja valóságos képet kapni a szkizofrén betegről, így előítéleteinket mozgósítjuk… Előítéleteinknek természetesen oka van. Ami eltér a szokásostól, idegen, az feltűnést kelt – igyekszünk meg is különböztetni és távol is tartani magunktól. Végül is: ki tudja, mire számítsunk?

ÉS MÉG: Bizonyosság mindenáron? – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Kórkép a bizonytalanságrólSzerelmeim és „idegeneim”Betegesen normális? A populizmus pszichológiája • A mai korszellem kedvez a szélsőségeknek?Jelentés az út szélérőlTáncolni kell!Mi mire való? A tárgyakról való tanulás kisgyermekkorban • Vélemény első látásraA leszokás nem akaraterő kérdése!Devizahiteles zsákutcák • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

ALZHEIMER VILÁGNAP ÉS ALZHEIMER VILÁGHÓNAP

A demenciák, időskori szellemi hanyatlással járó betegségek nemcsak az ezekben szenvedők, hanem a családjuk, közvetle

A testmozgás kedvez a rövid távú memóriának – derül ki a British Psychological Society felméréséből.

A vizsga előtti utolsó pillanatban az agy óriási stressz alatt áll, és így a tények egyszerűen nem őrződnek meg a memóriában.

A legtöbb kultúrában helyet kapnak a halálközeli élmények.

A látásunkkal csupán a lényegét tudjuk megragadni annak, amit nézünk, a részleteket már nem...