Jelenlegi hely

A tetováltatás motivációs háttere

A minta szinte minden tagja esztétikusnak, vonzónak tartotta a tetoválást, viszont egyesek primer motívumként is említették

A vizsgálat egyik érdekes eredménye, hogy a teljes minta 42 százaléka számolt be a tetováltatást megelőző félévben lezajlott élethelyzeti krízisről (válás, haláleset, munkahely elvesztése, szerelmi csalódás, egyéb magánéleti problémák), amely ösztönözte a tetoválás készíttetésére (első tetoválását készíttetők: 64,3 százaléka, sokadik tetoválást: 35,7 százaléka). Ebben az (al)csoportban a domináns motiváció az egyéniség kihangsúlyozása, megerősítése volt, vagyis saját maguk (újra)definiálása. Testkép-értékelésük a tetoválás hatására szignifikánsan javult az azt megelőző véleményükhöz képest.

A törzsi kultúrák mindennapi életének szerves részét képezték a különböző rítusok, amelyek lehetőséget nyújtottak arra, hogy a törzs tagjai kapcsolatba léphessenek a transzcendens világgal, illetve hogy az éretté vált fiatalok a törzs egyenjogú tagjaivá válhassanak. A legtöbb törzsi csoport esetében a fiatal generáció tagjainak próbákon kellett átesnie. A próbatételek között leggyakrabban előforduló jelenség a tetoválás volt, amely egyszerre több funkciót is betöltött. A tetoválás közben átélt fájdalom megkönnyítette a misztikus világgal való kapcsolatteremtést, ezenkívül a törzshöz tartozást, a társadalmi rangot, tisztséget, és a test díszítését, esztétikusabbá tételét is magában foglalta. Az egyedi rítusok által a törzs jól definiálhatóvá, megkülönböztethetővé vált. Ez a csoporton belül az egyes tagok esetében is hasonló módon hatott, így mind egyéni, mind közösségi szinten az identitás kialakulását segítette.

Napjainkban a tetováltatás ismét reneszánszát éli – és megfigyelhető egy felfokozott érdeklődés is az idegen, ősi kultúrák, szokások iránt.

Egy nemrég végzett kutatás ennek a jelenségnek a motivációs hátterét próbálta feltérképezni. A vizsgálat során nyolc motívum jelent meg, melyek közül többet is említ már a szakirodalom (Wohlrab et al, 2007).

Az első az egyéniség kihangsúlyozása, vagyis az individuum megerősítése, egyes tulajdonságok kiemelése, melynek célja a másoktól való különbözőség és a különlegesség érzésének erősítése (Millner 2001; Stirn 2002 id. Wohlrab et al, 2007). A következő az esztétikum, a szépség, illetve a divat motivációja. A minta szinte minden tagja esztétikusnak, vonzónak tartotta a tetoválást, viszont egyesek primer motívumként is említették. A két kategóriában közös, hogy ezek voltak a „legnépszerűbbek” a vizsgálati személyek között.

Egy adott szubkultúra iránti elkötelezettség, szimpátia jele, illetve beilleszkedési szándék, vagyis a csoporttagság motivációja is többször megjelent. Meghatározó motívum volt a vizsgált minta körében a spirituális, kulturális szimbólumok és tradíciók követése. Érdekes, hogy ebbe a csoportba csak felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező vizsgálati személyek tartoztak. Ezt követte a személyes élmény megörökítésének motivációja. Egyes megfigyelések szerint a bántalmazott nők a testük sértett részének a fájdalmas testmódosítás procedúrájával és megjelölésével adnak új értelmet, és nyerik vissza annak „birtoklását” (Atkinson, 2002 id. Wohlrab, 2007). A mintában fő motivációként még megjelent az ellenállás vagy dac, amely főleg a fiatal felnőttek között volt népszerű, akik a szülői tiltás ellenére tetováltattak. A mintában szerepelt olyan vizsgálati személy is, aki kifejezetten szexuális vonzerejét szerette volna ezáltal növelni. A sokadik tetoválásukat készíttetők között pedig a függőség motivációja is megjelent.

Az alacsonyabb végzettségű csoportban (szakmunkás) a legjellemzőbb motiváció a Csoporttagság illetve az Esztétikum volt, míg a magasabb végzettségű csoportokban (érettségi, felsőfokú) megjelentek a magasabb szintűnek tekinthető kategóriák (Egyéniség kihangsúlyozása, Spirituális-kulturális) is. Jellemző volt továbbá, hogy a Spirituális-kulturális kategóriát választók életkora magasabb volt a többi motivációt említőknél. Ez talán magyarázható az igények állandó változásával, a személyiség fejlődésével, és az ilyen úton történő teljességre való törekvéssel.

A vizsgálat egyik érdekes eredménye, hogy a teljes minta 42 százaléka számolt be a tetováltatást megelőző félévben lezajlott élethelyzeti krízisről (válás, haláleset, munkahely elvesztése, szerelmi csalódás, egyéb magánéleti problémák), amely ösztönözte a tetoválás készíttetésére (első tetoválását készíttetők: 64,3 százaléka, sokadik tetoválást: 35,7 százaléka). Ebben az (al)csoportban a domináns motiváció az egyéniség kihangsúlyozása, megerősítése volt, vagyis saját maguk (újra)definiálása. Testkép-értékelésük a tetoválás hatására szignifikánsan javult az azt megelőző véleményükhöz képest. Jelentősen különböztek a tetoválás közben átélt fájdalom előzetes jóslásában és átélésében is. A fájdalom előzetes becslésekor ők számítottak a legerősebb fájdalomra és ez az elvárásuk be is igazolódott. A közben átélt fájdalom kiugróan magasabb volt náluk.

Atkinson (2001) és Carroll (2002) felvetik azt a lehetőséget, hogy a tetoválás által okozott változás megkönnyíti bizonyos traumák feldolgozását (id. Wohlrab et al, 2007). Ebből következtethetünk arra, hogy ez a beavatkozás akár megküzdési (coping) mechanizmusként is értelmezhető. A krízist átélt személy számára fontos a kontroll érzésének gyakorlása, melyet olyan „területen” próbál gyakorolni, amely felett csak neki van „uralma”, és amelyet nem befolyásolnak a külvilág eseményei – ami ez esetben saját teste (Kulcsár, 1998). A tetoválás ilyen kontextusban való megjelenése kielégíti az autoagresszió jellemzőit, vagyis a krízis alatt átélt dühöt és haragot a személy ilyen formában irányítja maga ellen (Hárdi, 2000).

A vizsgálat eredményein keresztül elgondolkodhatunk azon, hogy napjainkban a tetoválás milyen új értelmezéseket kap. A globalizálódó, homogénebbé váló világban egyre jelentősebb hangsúlyt kap a külső, a test „esztétikusabbá”, különlegesebbé tétele másokétól. Fontos szemponttá vált az új módszerekkel történő önkifejezés, és ez által önmaguk, identitásuk meghatározására. Mindezeken felül az irányítás, a kontroll érzése…

 

Szakirodalom

Wohlrab, S., Stahl, J., Kappeler, P.M. (2007). Modifying the body: Motivations for getting tattooed and pierced. Body Image, 4: 87-95.

Hárdi I. (szerk.). (2000). Az agresszió világa. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.

Kulcsár Zs. (1998). Egészségpszichológia. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó

(Illusztráció: részlet a Discovery Channel L.A. Ink c. sorozatából)

 

A pályamunka szerzője a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia szakának III. évfolyamos hallgatója

 

Ez is érdekelhet

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

A mozgáskorlátozottak életét megnehezítő akadályoknak csak egy része fizikai jellegű, nagyon sokszor a többi ember hozzáállása jelenti az igazán súlyos problémát.

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Sokszor érezzük azt, hogy vitapartnerünkkel valójában nem is ugyanarról vitatkozunk.

A nevekkel kapcsolatban misztikus, babonás hiedelmek, vagy inkább érzések élnek bennünk, még ha nem is tudunk róluk…

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.