Jelenlegi hely

Ferenczi Sándor és a popzene

Ferenczi Sándor pszichoanalitikus hatása a Kistehén Tánczenekar dalszövegében
ez a sziget gyakorlatilag megközelíthetetlen, lakói mindenképpen egyediek

Feltételezhetnénk, ahogy csendesült a pszichoanalízis, különösen a freudizmus iránti lelkesedés, úgy tudnánk egyre kevésbé kimutatni annak a művészetekre gyakorolt hatását. Igen különös meglepetés érhet bennünket, amikor Jung, a transzperszonális és kognitív pszichológiák és a többi korszerű irányzat ismerete mellett Ferenczi tanai sejlenek fel, méghozzá nem is akárhol, hanem a popzenében. A Kistehén Tánczenekar 2006-ban megjelent, Szerelmes vagyok minden nőbe című lemezén található egy, cikkünk és érdeklődési területünk szempontjából igen érdekes dal, amely a már önmagában sokat sejtető Az anyu meg én címet viseli. Még csak különösebben figyelmesnek sem kell lennünk, hogy a műben felfedezzük az áthallást József Attila költészete felől...

Szerző: 
Cikkek: 

Egy korábbi tanulmány

Néhány éve azért kutakodtam az interneten, hogy használható tanulmányokat találjak József Attila költészete és a pszichoanalízis kapcsolatáról. Akkor futottam bele Kassai György írásába, mely a Thalassa folyóiratban jelent meg 2000-ben. Akkoriban még keveset tudtam a pszichoanalízisről, ezért újdonságként hatott rám, hogy Kassai egy magyar pszichoanalitikus, a számomra akkor még ismeretlen Ferenczi Sándor hatását elemezte József Attila életművében. Kassai a közismerten szerény és alázatos Ferenczi stílusában nem tényeket közöl, csupán hipotézist fogalmaz meg. „Gyakran találkozunk olyan megjegyzésekkel, gondolatokkal, ötletekkel, amelyek határozottan Ferenczire emlékeztetnek.” (Kassai, 2000) Szerzőnk ehelyütt megemlíti, hogy József Attila valóban olvashatta a budapesti pszichoanalitikus iskola alapítójának munkáit. Erre – teszem hozzá – az is következtetni enged, hogy még a Nyugat hasábjain is olvashattak Ferenczi-írásokat.. Elmondhatjuk hát, hogy a századelőn a magaskultúra részét képezte a korszerű pszichoanalízis, művelői pedig koruk ismert és elismert szerzői voltak. Mint azt látjuk, saját munkáik és a művészetre gyakorolt hatásuk is ismertté tette őket. Ferenczi cizellált, irodalmi stílusa valóban egy irodalmi lap hasábjaiért kiálthatott akkoriban.

Traumatan

Kassai tanulmányában többek között a Ferenczi által kidolgozott traumatan értelmezését véli felfedezni József Attila költészetében. A traumateóriát a Katasztrófák a nemi működés fejlődésében című munkájában fejtette ki, amelyet közel kilenc évnyi halogatás után mert csak közreadni. A könyv onto- és filogenetikai magyarázattal szolgál a közösülés és a megtermékenyítés értelmét, illetve annak célját illetően: a közösülés során az Én megkísérel visszakerülni az anyaméhbe. Ezt háromféleképpen igyekszik elérni: hallucinatorikusan, az álomhoz hasonlóan; a pénisszel azonosulva szimbolikusan, illetve az ondó által reálisan. Ferenczi álláspontja szerint a közösülés, a megtermékenyítés és a születés szimbólumai filogenetikus emlékeket képviselnek. (Linczényi, 1982) Ferenczi ezt így fogalmazta meg: „A magasabb rendű emlősök anyaméhben való létezése csak ismétlődése volna a halidőkből való létezési formának, és a születés nem volna egyéb, mint egyéni rekapitulációja annak a nagy katasztrófának, mely annyi állatot és bizonyára a mi állati őseinket is a tengerek kiszáradásakor a szárazföldi élethez való alkalmazkodásra kényszerítette, elsősorban arra, hogy a kopoltyúkkal való légzésről lemondjanak, és a levegővel való légzésre alkalmas szerveket fejlesszenek.” (Ferenczi, 1928, 1997) Ezeket hívja Ferenczi nagy filogenetikus katasztrófáknak: a szerves élet keletkezése az ivarsejtek érésével, az egysejtűek létrejötte az érett ivarsejt ivarmirigyből való keletkezésével, a nemi szaporodás kezdete a megtermékenyítéssel korrelál. A tengerben való fajfejlődésnek az embrió anyaméhben való fejlődése felel meg. (Linczényi, 1982) Az orgazmusban nem csak az intrauterin (azaz méhen belüli) nyugalmat fedezi fel, hanem az élet előtti nyugalmat is.

Feltételezhetnénk, ahogy csendesült a pszichoanalízis, különösen a freudizmus iránti lelkesedés, úgy tudnánk egyre kevésbé kimutatni annak a művészetekre gyakorolt hatását. Igen különös meglepetés érhet bennünket, amikor Jung, a transzperszonális és kognitív pszichológiák és a többi korszerű irányzat ismerete mellett Ferenczi tanai sejlenek fel, méghozzá nem is akárhol, hanem a popzenében. A Kistehén Tánczenekar 2006-ban megjelent, Szerelmes vagyok minden nőbe című lemezén található egy, cikkünk és érdeklődési területünk szempontjából igen érdekes dal, amely a már önmagában sokat sejtető Az anyu meg én címet viseli. Még csak különösebben figyelmesnek sem kell lennünk, hogy a műben felfedezzük az áthallást József Attila költészete felől, és megértsük, mit észlelt és közölt a maga szerénységével Kassai a már említett izgalmas írásában. A továbbiakban koncentráljunk hát a popzenére!

 Az anyu meg én

"Van egy kicsi sziget

 a tó közepén,

 ketten élünk rajta

 az Anyu meg én.”

A sziget, mint az őstengerből kiemelkedő szárazulat motívuma éppen azt a katasztrófát jeleníti meg számunkra, amikor – ha elfogadjuk Ferenczi hipotézisét – a még tengeri élőlények számára először vált egyáltalán lehetségessé elhagyni az addig tökéletesen megfelelő vízi környezetet. Ebben a pillanatban megjelenik egy olyan kérdés, amellyel addig egyetlen életformának sem kellett szembesülnie: partot érve elfogadni a pusztulással járó beszáradást, vagy mielőbb biztosítani, meglelni egy, az óceáni feltételeket biztosító környezetet. Ez a felütés valóban egyfajta magárahagyatottságot árul el, ám mint látjuk, a kiemelkedés kataklizmáját a lírai én sikeresen átvészelte. Méghozzá nem is egyedül, hiszen Anyuval együtt élhető ez a sziget, ott a tó közepén. Jogosnak tarthatjuk az Anyu méhvel való azonosítását, és ezáltal az élőlény „visszajutottságáról” beszélhetünk, kinek szinte egyedüliként élhető világa lett a sziget, a szárazulat.

„Nem jár arra senki
partján hajó sem áll,
nem húz felette csíkot
a balatoni nyár.
 

Van egy kicsi sziget
a tó közepén,
nem veszi észre senki,
csak az Anyu meg én.”

Nyilvánvaló, hogy a szövegben egy olyan korszakra való emlékezést figyelhetünk meg, amely korban még valóban senki nem járhatott ennek a szigetnek a közelében. Hiszen nem is volt, aki kitegye a lábát a szárazföldre. Azt is megtudjuk, hogy legalábbis az olyan távoli múlt kerül megidézésre, amelyben nyoma sincs a távolságot legyőző, azaz a hajóval, repülővel utazó embernek. Elmondhatjuk hát, hogy ez a sziget gyakorlatilag megközelíthetetlen, lakói mindenképpen egyediek. Van ebben a versszakban még egy érdekesség: a „balatoni nyár” – amellett, hogy megidézi a nyüzsgő tópartok hangulatát, amikor is a szárazulathoz alkalmazkodott élőlények tömegével közelítik meg újra és újra a vizet, – ez a szókapcsolat egyértelmű utalás a KFT zenekar Balatoni nyár című dalára, amely egy – szintén – tóparti képet bont ki, és amelyben egy házasságtörés történetét beszélik el. Ezek ismeretében ez a versszak azt is jelentheti számunkra, hogy a lírai én és Anyu kapcsolata nem hogy nem tűr meg kifelé tekintést, de egyediségéből és nagyszerűségéből fakadóan lehetetlen is volna egy harmadik fél fellépése ebben az állapotban. Az esetlegesen létező többiek számára ez a közös tér észrevehetetlen, nem értelmezhető: „nem veszi észre senki”. Talán nincsenek is többiek? További fogódzókat kell találnunk a dalban ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk, kik is történetünk szereplői, és miért is említésre méltó különös kapcsolatuk. 

„Meleg homok szélén,
a fák árnyékot adnak,
őzek esznek csendben a fűből,
s az égen madarak laknak.”

Megzavarhatnak bennünket ezek a sorok, ugyanis nem kérdés többé, hogy történetünkben egy már kialakult állatvilág idilli állapotban él a szigeten, szereplőinktől viszonylagos függetlenségben. Azért merhetünk csak viszonylagos függetlenségről beszélni, mert a füvet legelő őzek képe mögött akaratlanul is felsejlik az anyatejet anyjától elszívó csecsemő jól ismert alakja is. Így válik érthetővé az intrauterin állapot és a paradicsomi lét közötti analógia: még nem voltak küzdelmek és fáradság, kizárólag a növekedés és fejlődés jellemzi ezt a világot. Az égen lakó madarak említése is csak fokozza ezt a könnyedséget. Az árnyat adó fák, a meleg homok egyértelműen a paradicsomi állapot leírására szolgálnak, méghozzá egy már egyértelműen szárazföldi paradicsoméra. Az elmondottak alapján biztosak lehetünk abban, hogy a dalban elbeszélt állapot fennállásának ideje az állatvilág megjelenése utánra tehető.

„Hiába csukod le a szemed,
s veszel nagy levegőt,
hiába merülsz el a tóban
csak mi ketten tudunk róla.

Ismét csak meglepődésre ad okot a következő versszak, ugyanis a kiszólásból megtudjuk, hogy a lírai énnek tudomása van rólunk, hozzá messzemenően hasonló élőlényekről, akik szintén a szárazföldi élethez alkalmazkodtunk, hiszen csukott szemmel, levegővel telt tüdővel vagyunk csak képesek elmerülni a vízben. Valamilyen okból kifolyólag mégsem találhatunk rá a különös kettős szigetére. Egyelőre ne is próbáljuk megérteni a látszólagos ellentmondásokat, csak hallgassuk tovább a dalt!

„Amióta megszült
az Anyu meg én,
magunkra maradtunk
a tó közepén.”

Érdekes játékot rejt magában ez a versszak, ugyanis a központozás ismerete nélkül, a szó feletti nyelvi szinten két jelentést is tulajdoníthatunk a mondatnak. Megszokásainkat követve akkor értelmeznénk helyesen ezt a mondatot, ha a következőképp vetnénk papírra: „Amióta megszült [az Anyu], az Anyu meg én magunkra maradtunk…” Azonban Ferenczi elméletének ismeretében teljes joggal értelmezhetjük így is: „Amióta megszült az Anyu meg én,…” Így értelmezve a kettősre a közös szülés/születés traumája hatott katasztrofálisan, ez volt az a momentum, ahol az Én magára maradt az Anyuval.

A valóságérzék fejlettsége

Joggal mondhatja az olvasó, hogy az elemzett dal esetében nem tettünk egyebet, csak szerencsétlen mozdulatokkal igyekeztünk ráerőszakolni Ferenczi teóriáját a szövegre. Igen ám, de mielőtt csalódottan legyintenénk, ismerjük meg azt, amit Ferenczi a gyermeki valóságérzék fejlődésfokainak nevezett el! Feltevése, hogy az ember születése pillanatától az anyaméhben elfoglalt helyzet visszaállítására törekszik. Ehhez a vágyhoz mágikus-hallucinatorikus módon, pozitív és negatív hallucinációk által ragaszkodik. A születés után az Anyu gondoskodik róla, hogy fennmaradjon az intrauterin helyzet illúziója: meleg („homok”), sötétség („a fák árnyékot adnak”), zavartalanság („őzek esznek csendben”). Szerzőnk a csecsemőt egyenesen parazitának nevezi: az intrauterin szakaszban mint endo-, az extrauterin szakaszban mint ektoparazita kerül említésre. Azt is tudjuk, hogy az újszülött számára az anya és a saját test nem különböztethető meg egymástól, egységet alkot, és ez a közös egység jelenti a teljes valóságot. Valóságérzéke tehát igencsak sajátos, a mi perspektívánkból fejletlen. Ezek után nem lehet kétséges számunkra, hogy valójában nem a születés (illetve partra vetődés) utáni időszak az, amit a dal elbeszél, hanem az erre az időszakra való hallucinatorikus emlékezés. Emlékezés a jelenben valami múltbeli paradicsomi állapotra, amely kizárólag egyetlen (kettős) személy számára érhető el. Ha ezt elfogadjuk, már csak egy utolsó kérdésünk marad: miért foglalta ezt ilyen módon dalba a Kistehén Tánczenekar?

A választ a kontextus adja meg. Mint mondottuk, az album a Szerelmes vagyok minden nőbe címet viseli, és dalai általában a férfi-nő, szerelem, intimitás témákat járják körül. Ha hiszünk Ferenczinek, és elfogadjuk, hogy a szerelem szinte minden jelensége (közösülés, megtermékenyítés, születés, de még az alvás is) többek között „anyaregresszió” is, egyszerre filogenetikus visszatérés a thalasszális (tengeri) korszakhoz, illetve ontogenetikus emlékezés az intrauterin állapotra, akkor ez a dal egyértelműen egy olyan (szempontunkból tökéletes) szerelem elbeszélése, melyben ez a regresszió a legmesszemenőbben végbe tud menni. Senki más nem képes megélni ennek az új kettősnek (a férfinak és a nőnek) a szerelemben tapasztalt paradicsomi érzését, mely hallucinatorikusan a paradicsomi állapotot teremti meg. S csakugyan, hányszor érezzük úgy, hogy szerelmesnek lenni olyan, mintha az Édenkertben sétálnánk, s hányszor bújunk olyan csendben össze kedvesünkkel, ahogy Anyu magához ölelt bennünket egykor. Melegben, sötétben, zavartalanul.

 

Felhasznált irodalom:

 Kassai György (2000) Ferenczi-hatások nyomai József Attila pszichoanalitikus írásaiban in Thalassa (11), 2000, 23: 2734.

 Dr. Linczényi Adorján (1982): Ferenczi Sándorról in Lelki problémák a pszichoanalízis tükrében, Magvető Kiadó, Budapest

 Dr. Ferenczi Sándor (1997): Katasztrófák a nemi működés fejlődésében, Filum, Budapest

 

 

A pályamunka szerzője az ELTE PPK pszichológia szakának III. évfolyamos hallgatója

 

Ez is érdekelhet

Ha nem a VR uralkodik az alkalmazó felett, hanem fordított a helyzet, számos pozitív cél elérse érdekében használhatjuk a technikát...

Bár receptre írt zene nem létezik, Dobóczi Csaba, a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézet zeneterape

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma  a Kincsek a város alatt c. kiállításához kapcsolódóan irodalmi pályázatot hirdet.

Fokozatosan javul a tartás, nő az önbizalom, ébred a nőiesség. Elkezdenek jönni a visszajelzések, egyre többen veszik észre a változást, a kecsesebb, kifinomult mozdulatokat...