Hogyan olvasunk a weben?
A legújabb kutatások alátámasztják, hogy a neten csak a 20-30 százalékát olvassuk el a megjelenített tartalomnak. Ritkábban használjuk a vissza gombot, és böngészéseink során inkább hagyatkozunk az szájt által ajánlott tartalomra.
Jakob Nielsen neve egybeforrt a weboldalak használhatósági (usability) elemezésével. Magyarul 2002-ben megjelent Web-design című könyve – akárcsak a világ minden országában – idehaza is bestseller lett, és azóta is alapműként tekintenek rá a területen dolgozó kutatók.
Nem olvasunk, csak pásztázunk
Mikor tíz éve először végzett kutatást arról, hogy „a felhasználók hogyan olvasnak a weben?”, röviden azt a választ adta rá, hogy „sehogy”. Nielsen hívta fel a figyelmet arra, hogy az interneten a „userek” a legtöbb esetben nem olvasnak, hanem „scannelnek”. Átfutják, végigpásztázzák az oldalak tartalmát, megnézik a főcímeket, az illusztrációkat, a kiemelt szavakat és számokat, beleolvasnak az első bekezdésbe, stb. Csak ha úgy döntenek, hogy kifejezetten fontos számukra az adott lap tartalma, akkor látnak neki a szisztematikus olvasásnak.
Nielsen legújabb vizsgálatát egy német kutatócsoport adataira alapozta. A Hamburgi és a Hannoveri Egyetemen arra keresték a választ, hogy teljesen természetes környezetben hogyan böngésznek az emberek. Rögzítették, milyen oldalakat és mennyi ideig néznek, illetve milyen navigációs eszközöket használnak a lapon. A 25 felhasználó által megtekintett közel 60 000 oldal elemzéséből arra következtettek, hogy a „vissza” gomb az elmúlt évek során veszített jelentőségéből.
Vissza gomb
Régebben, a statikus szájtok „uralta” weben a vissza gomb volt a legfontosabb navigációs eszköz a felhasználó számára: ha eltévedt, nem tudta hol van, vagy nem érdekelte az adott tartalom, azonnal erre kattintott. Mostanában az oldalak többségén rengeteg olyan doboz található, ami dinamikusan, sokszor a felhasználó korábbi szájton való tevékenységétől függően jelenít meg linkeket.
A kutatók szerint elmondható, hogy jelenleg a tipikus felhasználó általában nem egy konkrét információt keres, hanem egyfajta interaktív viszonyban van az adott oldallal. Kíváncsi valamire, ami nem pontosan meghatározott a fejében, figyelembe veszi, mit kínál neki az oldal, és e szerint lép tovább a szájt struktúrájában. A böngészés nem lineáris útvonal egy gráfban, ami a nyitó oldalon kezdődik és egy mélyebb szinten fejeződik be, hanem több fülön, ablakban zajlik egyszerre, néha egy időre megszakad (dolgozik egy kicsit a felhasználó), majd pár óra múlva folytatódik.
Az olvasás képlete
Jacob Nielsen tovább elemezte a Harald Weinreich és Hartmut Obendorf nevével fémjelzett vizsgálat eredményeit. Nielsen arra kereste a választ, hogyan függ össze az oldalon töltött idő a megjelenített információ mennyiségével. Elemzésében csak az átlagos, 30 és 1250 közötti szómennyiséget tartalmazó oldalakra koncentrált és kiszűrte azokat is, amiken túl kevés vagy gyanúsan sok időt töltöttek a felhasználók. Azt találta, hogy (másodpercekben kifejezve):
az oldalon töltött idő = 25 + a szavak száma x 0,044