4 nő – vagy 1? Tara alteregói
Az Egyesült Államokban a 2009-as sorozatok közül az egyik legnépszerűbb a United States of Tara, amelyet producerként Steven Spielberg, forgatókönyvíróként a Juno című filmért Oscar-díjat nyert sztriptíztáncosnő, Diablo Cody jegyez. A történet főszereplője, Tara Gregson boldogan él férjével, Max-szal és két szép gyermekükkel: a 15 éves Kate-tel és a 14 éves Marshallal. Pontosabban, boldogan élne – ha nem lennének alszemélyiségei. Ha nagy stressz vagy érzelmi megterhelés alá kerül, elsötétül előtte a világ, és hirtelen elkezd egészen másképpen viselkedni, mint azelőtt: valamelyik „alteregója” veszi át a hatalmat. Mikor visszatér, persze semmire sem emlékszik…
Kik is „ők”?
Tara, a „főszemélyiség” kétgyermekes, boldog házasságban élő, dolgozó asszony, aki gyerekszobákba készít falfestményeket – és néha nagyon rosszul érzi magát a bőrében…
T egy vad, füvezős, provokatív tini, aki még a tangát is kívül hordja. Jól kijön Kate-tel, ellátja esemény utáni tablettával, időnként pedig nagy bevásárlási orgiát rendez vele. Gyakran megpróbálja elcsábítani Maxet – a férj azonban ellenáll neki, mert úgy egyeztek meg Tarával és a pszichiáterrel, hogy bajt okozna, ha lefeküdne az alszemélyiségekkel.
Alice a klasszikus házitündér, a tökéletes otthonteremtő, aki hisz a hagyományos értékekben. Nett, jólfésült, tüchtig. Ő az egyetlen alszemélyiség, aki az összes többit ismeri. Amikor a terapeuta szembesíti a személyiségeket, elmondja, hogy Tarát gyengének tartja; ő akar lenni a fővezér. Nagyon szeretne egy saját gyereket, mert úgy véli, hogy Marshall és Kate nem az ő, hanem Tara és Max gyerekei…
Buck Tara alszemélyiségei közül az egyetlen férfi, a sör és a motorok megszállottja. Iszik, mint egy gödény. Hangos, büdös, nagyképű bajkeverő, aki cigivel az agyarai között járkál, és mindenkit jól leoszt. Ha valaki pofázik, annak be is mos egy nagyot. Hogy nincs pénisze, azzal magyarázza, hogy a vietnami háborúban megsebesült, és le kellett vágni. A nőket nagyon szereti: Kate barátnői sincsenek tőle biztonságban.
Honnan ered a DID?
Az általam látott részek érzékenyen, s remek humorral azt mutatják be, hogy az embert – jelen esetben Tarát – milyen kellemetlen, zavarba ejtő helyzetekbe sodorhatja, ha van néhány másik személyisége. Pszichológiai szempontból korrektnek tekinthető, hogy kiderül: az asszony disszociatív identitászavara akkor kezdődött, amikor gimnazista korában megerőszakolták. A DID kóroktanában ugyanis mindig nagy szerepet játszik a gyermek- vagy kora serdülőkorban elszenvedett trauma. Előfordul, hogy a még kialakulatlan én-határokkal rendelkező személyiséget számára elviselhetetlen impulzusok érik (például a kisgyermek nemi erőszak, bántalmazás áldozata lesz, súlyosan elhanyagolják vagy gyilkosság, más borzalmak szemtanújává válik).