Világok hálózata – Szerepjáték az interneten
Pár éve játszani kezdtem egy internetes szerepjátékot. Hamar feltámadt bennem az érzés, hogy ebben a játékban olyan pszichológiai tartalmak jelennek meg, amiket érdemes lenne tanulmányozni. Sokat foglalkoztam a témával szakmai szempontból – ebben a cikkben megkísérlem röviden leírni, mire jutottam eddig.
Az internet és a pszichológia
Napjainkra az internet lett a legsokoldalúbb kommunikációs közeg az emberek között. Összeköt minket a világgal, egymással, sok embert a neten ismerünk meg, vagy kizárólag rajta keresztül kommunikálunk velük. Az életünk részévé vált – de kérdéses, hogy ugyanúgy élünk, viselkedünk-e rajta, mint offline körülmények között?
Ezt a kérdést már a világháló térhódítása idején is feltették a pszichológusok, és azt a választ kapták, hogy nem. Mivel nem személyesen jelenünk meg a többi felhasználó előtt, a szociális én-tudatosság más formáját éljük meg, nem érezzük magunkat annyira „közszemlére téve”. A net anonim világ, az ember jobban tudja kontrollálni, mi az, amit tudhatnak róla. Az én-bemutatás pont olyan, amit ő szeretne, kockázat nélkül vállalhatja magát, kipróbálhat identitásokat – bárki lehet, aki pillanatnyilag lenni akar. Azt, hogy mennyire felbátorodunk a számítógép mögé bújva, egy kísérlet mutatta meg. Egy Smilowitz nevű kutató hálózatra kötött számítógépek segítségével megismételte Asch konformitást vizsgáló kísérletét. Dióhéjban Asch kísérlete arra világított rá, hogy a kísérleti személyek csoportban ugyanazt válaszolták, amit a többiek, még ha egyértelmű is volt, hogy az a rossz válasz. Smilowitz azt tapasztalta, hogy a csoport hatása közel sem ennyire erős online környezetben: az emberek mernek eltérni a többség véleményétől, kiállnak az igazukért.
Az, hogy az interneten ennyivel több az önbizalmunk és a biztonságérzetünk, magyarázatot adhat a társas kapcsolatok új motívumaira. Többen foglalkoztak már azzal a kérdéssel – egyelőre elég ellentmondásos eredményekkel –, hogy az internet hogyan hat a szociális kapcsolatokra. Zhao például azt állítja, hogy azok, akik kapcsolatteremtési vagy -fenntartási céllal használják a világhálót, lényegesen több szociális kötődéssel rendelkeznek, mint akik csak böngésznek, vagy erre a célra inkább a telefont preferálják. Ezzel szemben egy Seepersad nevű kutató úgy véli, hogy a sokat internetezők magányosabbak, és az internet nem segít abban, hogy a problémáinkkal megküzdjünk, lelkileg „egyenesbe jöjjünk”, nem alkalmas arra, hogy önismereti vagy öngyógyítási céllal használjuk. Természetesen nem mindenki gondolja ugyanígy. McKenna szerint olyan emberek, akik kiszorultak az adott közösségből vagy például szociális szorongók, az internet segítségével teremthetnek új, mély kapcsolatokat, csatlakozhatnak egy csoporthoz, ami elfogadja őket. Tekintve, hogy a neten könnyebben elkerülhető, hogy az ember lejárassa magát – itt úgy érzi, ura a helyzetnek, könnyedén megnyílik mások előtt, ami az elfogadás kulcsa (valószínűleg ezért nem tiszavirág életű minden chaten kialakult kapcsolat).
Úgy vélem, az eredmények alapján az internet igenis alkalmas arra, hogy a pszichológusok gyakorló munkát is végezzenek ebben a közegben. Már Magyarországon is felmerült az online tanácsadás lehetősége, különböző konferenciákon beszél a szakma arról, hogyan használhatnánk a világháló adottságait, ami egyszer talán ugyanolyan természetességgel fog működni, mint ma a lelki segély vonalak.