A halál iránti attitűd változása
Dolgozatom témáját Polcz Alaine, a magyar thanatológia legjelesebb képviselőjének, a Magyar Hospice Mozgalom elindítójának egy évvel ezelőtt bekövetkezett halála inspirálta.
Könyvei, tanításai meghatározó erejűek és jelentőségűek voltak a halálról, haldoklásról alkotott szemlélet alakításában, a gyermekek haláltudatáról szóló megfigyelései, kutatásai pedig alapműveknek számítanak. Karizmatikus személyisége, az életről, halálról vallott nézetei követendő mintaként szolgálhatnak, és segítséget nyújthatnak abban, hogy a ma embere hogyan tudna szembenézni a halál problémájával.
„Be kell vallanunk, hogy a modern társadalom nem tud mit kezdeni a halálélménnyel, a halálra való készülődéssel. Eltávolítja, elkendőzi a problémát, és még a haldoklónak is hazudik. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy az a feszültség, amire nincs megoldás, elfojtásba kerül, s ezzel a mechanizmussal védekezik mind a beteg, mind a családtag, mind pedig az orvos.”(Polcz Alaine, 1998)
Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy milyen társadalmi, kulturális okok és folyamatok vezettek a halál tabuvá válásához, milyen a mai kor halálviszonya?
Közhelyként kezeljük azt a megállapítást, hogy „haláltagadó” társadalomban élünk. Egyik oldalról a hallgatás, az elfojtás működik, a másik oldalról viszont naponta szembesülünk az élet végességének a jelenségével.
A médiumok hírműsorai folyamatosan ellátnak minket a halál különböző formáinak bemutatásával. Az akciófilmek szinte minden kockája játszi könnyedséggel hozza a szobánkba a borzalmat. Ez azonban nem segít megérteni és elfogadni az elmúlást. A képernyőn látott halál távol van, másokkal történik, velünk nem fordulhat elő.
A XXI. század embere rezignáltan veszi tudomásul a tragédiákat, de ha a saját környezetében történik, tétován, zavartan áll előtte.
„A különböző történelmi koroknak és civilizációknak megvolt a halál- és gyászrítusa, pszichológiai feldolgozásmódja. A mai modern természettudományosan gondolkodó ember keresi az utat, hogyan tudná elfogadni és feldolgozni a halál problémáját, megadni a méltóságát és emberségét a halálhoz vezető útnak, a halálélménynek” (Polcz Alaine, 1998)
A halálhoz való viszony megváltozásának társadalmi oka
A XX. század nagy technikai fejlődéssel, korszakalkotó felfedezésekkel ajándékozta meg az emberiséget, ugyanakkor elvette a tradíciókat, rítusokat, azokat a hitbéli kapaszkodókat, amelyek a korábbi korok embereinek segítségére voltak a felfoghatatlan elfogadásában.
Megváltozott a közösségek élete. Az urbanizáció hatására a kis falusi közösségek felbomlottak, a családok szerkezete átalakult. A több generáció együttélése lehetetlenné vált, elkülönültek a „fiatalok” és idősek, a gyerekek látóteréből kikerült az elmúlás folyamatának látványa. Míg korábban a család, rokonság minden tagja szembesült valamelyik idős családtag halálával, addig ma már csak egy telefon vagy levél jelzi, hogy „eltávozott”. Megvolt az ideje és módja a búcsúzásnak, a kapcsolatok rendezésének, a megbocsátásnak, az üzenetek átadásának, természetesként kezelve a bekövetkezendő halál tényét.