Felnőttmesék - elég-e a hit?
Nem minden az, aminek látszik. Mindennapi életünkben ezt számtalan történet igazolja, s ebből adódóan érdekes helyzetek keletkeznek. Drága dédnagyapám rendkívül makacs ember hírében állt. Számos, az idős korra jellemző betegsége, panasza volt, azonban meg volt győződve róla, hogy bármilyen gyógyszert írt is fel neki az orvosa, az biztos, hogy nem fog használni, sőt, száz százalék, hogy még ront is az állapotán. Meglepő módon valóban egyetlen orvosság sem volt nála hatásos, jóllehet orvosilag semmi sem indokolta az állapotjavulás hiányát. Édesanyám, aki az egészségügyben dolgozik, és aki az egyetlen ember volt, akinek a szavára dédi adott valamicskét, új ötlettel állt elő. Egy doboz C-vitamint szerzett be, és a pirulákat egy jelöletlen gyógyszeres fiolába gyűjtötte, majd odaállt dédi elé, és közölte, hogy a pirulák egy vadonatúj fejlesztés eredményei, és kizárt, hogy ne használjanak. Hosszas győzködés után dédi ráállt, hogy elkezdje szedni a tablettákat, és csodák csodája, már egy hét után kezdtek enyhülni, később pedig szűnni a panaszai. Ez a látványos javulás sajnos nem tartott soká: egyszer ugyanis felfedezte, ahogy anyukám az egyik dobozból a másikba teszi a tablettákat. Ezután állapotának javulása, amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan le is állt…
A fenti történet jól példázza azt a napjainkban egyre több figyelmet élvező jelenséget, amit úgy hívnak: placebo-hatás. Ez egy mérhető, nem kezelés eredményéből származó javulás az egészségi állapotban, amely az úgynevezett placebo hatására jön létre. (A placebo latin eredetű szó, jelentése egy ígéretet sugall: „örömet szerzek”). Kevesen tudják, de a placebo nem feltétlenül azonos gyógyszerrel vagy kezeléssel – ugyanazt a hatást lehet elérni egy műszeres vagy műtéti beavatkozással is, de ide sorolja a szakirodalom a tudományos alátámasztást nem nyert gyógyító eljárásokat is (például: homeopátiás szerek). A fent leírt történet azonban nem csupán ezt a pozitív hatást példázza. Létezik egy, a placebo-hatással ellentétes jelenség. Ez akkor következik be, ha a beteg abban hisz, hogy egy szer ártani fog neki. A történetben szereplő dédi is meg volt győződve róla, hogy az orvosa által felírt szerek ártalmasak, ezért az állapota romlani kezdett. Ez az állapotromlás akkor is bekövetkezik ilyen esetekben, ha a beteg által szedett gyógyszer valójában placebo. Sőt, a negatív hatáshoz nem szükséges gyógyszer sem, elég annyi, ha a kezelőorvos kimondja, hogy a beteg állapotán semmi és senki nem segíthet. Ezt a fajta negatív hatást nevezik nocebo-hatásnak (a latin nocebo szó azt jelenti: „ártani fogok”).
De mi okozhatja azt, hogy a placebo egyes esetekben pozitív, máskor negatív hatást vált ki a betegekből? Valóban megmagyarázható ez a jelenség a betegek gyógyulásba vetett hitével? Létezhet, hogy valaki akkor is meggyógyuljon, ha gyógyulását orvosilag semmi sem támasztja alá? És mi köze ennek a jelenségnek a pszichológiához? Érdekes kérdések ezek, amelyekre az utóbbi időben egyre több kutatás és vizsgálat keresi a válaszokat, és ezek a válaszok nagymértékben meg tudják változtatni életünket, a betegségekkel és a gyógyulással kapcsolatos hiedelmeinket, meggyőződéseinket.