
Ki ne ismerné azt a bénító érzést, amelyet akkor érzünk, amikor ismét a fogorvos rettegett székébe kerülünk? Leginkább a fúrótól és az injekciós tűtől, mint fájdalmat keltő eszközöktől félünk, de sok egyéb tényező is növelheti rossz érzésünket. Arról viszont kevesen tudnak, hogy vannak olyan alternatív módszerek, amelyek képesek csökkenteni ezt a negatív élményt. Ilyen lehetőség a pozitív szuggesztió, illetve a hipnózis alkalmazása a kezelés során. E sorokban inkább a szuggesztiókra fektetnénk a hangsúlyt, felhívva a figyelmet egy egyszerű lélektani jelenségre, ami átszövi napjainkat, és aminek esetenként tudatos alkalmazása jobbá tehetné életünket, néhány szorongató helyzetben.
Azt mondják, hogy a XXI. század a kommunikáció évszázada. Talán nem véletlenül az egészségügy területén is mostanság figyeltek fel arra, hogy a páciens nem egy gép, akit „meg kell szerelni”, hanem egy emberi lény, aki fogékony az őt körülvevő világ üzeneteire.
Szuggesztiónak tekinthető bármiféle „üzenet” a legtágabb értelemben, ami hat: hatással vannak ránk a megszólítások, elnevezések, feliratok, kérdések, nem-verbális jelzések, a környezet, a közeg. A szuggesztió jellemzője, hogy az üzenet teljesítése nem engedelmességből, hanem önkéntelenül következik be. Leginkább azzal a hasonlattal élhetnénk, amikor az utcán szembe jövő mosolyára mosollyal reagálunk.
Szuggesztió alkalmazható – és alkalmazzuk is – bármilyen helyzetben: iskolában, munkahelyen, sportban a teljesítmény értékelésénél vagy motivációs céllal, egészségügyben, reklámokban vagy a politikában. Éber és módosult tudatállapotban egyaránt használható. Mindenki ad és kap szuggesztiókat, még ha ennek nincs is tudatában, pozitív és negatív hatásúakat egyaránt.
A hipnózis olyan sajátosan módosult tudati állapot, amelyben az előre tervezett magatartásváltozás mértéke csökken, a figyelem átrendeződik, a fantáziaképesség növekszik. A hipnózis alatt is szuggesztiókat kapunk, amik jobban hatnak ebben a „rendkívüli” helyzetben.
A szuggesztióval ellentétben ezt a módszert már nem alkalmazhatjuk a mindennapokban, hiszen levezetése szakértelmet kíván.
A két módszer közül a hipnózis szélesebb körben ismert, bár többnyire olyan tévhitek kapcsolódnak hozzá, mint például hogy olyan dolgokra is rávehető a hipnotizált személy, amit magától soha nem tenne meg, vagy „titkos” információkat lehet belőle kiszedni a tudta és akarata ellenére.
Miért is félünk a fogorvostól?
A fogászattal kapcsolatban igen erős kollektív rémképek élnek az emberek fejében. Elsősorban a beavatkozás során jelentkező fájdalom kelt bennünk félelmet, amelyhez hozzájárulnak korábbi tapasztalataink is. Ehhez a negatív állapothoz járulnak a rendelővel együtt járó speciális ingerek, mint a fertőtlenítő szaga, a fehér köpeny vagy a fúró hangja. Az orvos belép a beteg intim szférájába és a kezelés alatt viszonylag hosszú ideig kényelmetlen testhelyzetben tartja őt, ami tovább erősíti a beteg kiszolgáltatottságát és negatív érzéseit. A páciensek azt érzik, hogy nem uralják a helyzetet, a kontroll nem az ő kezükben van, és ez szorongást kelt bennük. Félelmet keltő vagy idegen helyzetekben a szuggesztiók még erősebben hatnak ránk.