A játszma „szereplői” nem látják saját szerepüket a folyamat alakulásában, s így egy játszma mindig a másik fél hibájának tűnik.

Se vele, se nélküle

A „Sarokba szorítás” játszma során az Üldöző meggátolja a másik felet egy számára fontos cél elérésében, egy kitűzött feladat megvalósításában. A háttérben meghúzódhat a kapcsolatban történő irányító szerep elvesztésétől való félelem, a szakmai féltékenység, a lehetséges új feladatokkal, élethelyzetekkel összefüggően megjelenő bizonytalanság. A játszmát kezdeményező fél pozíciója megerősítését direkt vagy indirekt módon érheti el. Közvetlen beszélgetés során olyan megjegyzések hangozhatnak el, amelyek kétségeket ébresztenek a másik félben saját elképzeléseire, képességeire, kompetenciáira vonatkozóan. Közvetett módon a játszmát kezdeményező személy másokat – pl. családtagokat – von be a folyamatba, mintegy áthárítva a feladatot, hogy ők mondják meg az általa sugallt vélekedéseket...

Hogyan alakulnak az érzelmek egy párkapcsolatban? Mi segítheti a kezdeti nyíltság, nyitottság, a feltétel nélküli elfogadás fennmaradását? Vagy milyen tényezők indítják el ezek negatív irányú változásait? Hogyan történhet meg, hogy azok a tulajdonságok, amelyek kezdetben oly vonzónak tűnnek, amelyek alapján úgy gondolja két ember, hogy megtalálta a hozzá tartozó, „neki teremtett” párt, lassanként bosszantóvá válnak, és megjelennek az újra és újra visszatérő megállapítások, kérdések: „Már megint …”, „Jó lenne, ha rám is figyelnél!”, „Hogyan tovább?” Ezek a mondatok számtalan befejezéshez vezethetnek egy kapcsolatban…

A játszmába vivő okokat, a játszmatípusokat végigtekintve szinte magától adódik a kérdés: hogyan lehet kialakulásukat elkerülni, vagy – ha már létrejöttek – miként lehetséges a helyzetek kezelése. Bár a játszmáknak jellemző forgatókönyvük van, minden helyzetre érvényes receptek éppen a feleket mozgató egyéni, rejtett motívumok miatt nem adhatók. A nyílt kommunikáció, a saját és a másik fél érzékenységeinek felismerése és elkerülése, a helyzetek közös, egymás iránti elfogadáson alapuló megbeszélése lehetőségeket nyújthatnak. Párkapcsolati játszmák esetében külön kiemelném a „lehetőségeket nyújthatnak” megfogalmazást, mert a valódi változáshoz, változtatáshoz mindkét fél  együttes elhatározása szükséges az – éppen az ismerősség, a megszokás alapján – újra felbukkanó nehézségek korábbi 'rutintól' eltérő kezelésére.

Egyes pároknál azonban maga a játszma válik a kapcsolat látszatát fenntartó folyamattá. Ilyen esetekben a rutin meghatározó lesz. Különleges fordulat, hogy ha valamelyik fél mégis kilép a helyzetből, újabb kapcsolatába ugyanazt a játszmamintázatot viszi tovább. Másképpen fogalmazva: új partnert keres és – az esetek nagy részében – talál is játszmájához…

A cikk harmadik része a Mindennapi Pszichológia 3. számában olvasható