Jelenlegi hely

A „startvonalig”

Tanoda képe

Nagyon kellene egy hely!

Egy hely, ahova berendezkedhetünk a gyerekekkel, ahol tanulhatunk, ahova bevihetjük adományként kapott könyveinket, társasjátékainkat.

Nagyon kellene egy hely, ahova bármikor bejöhetnek a gyerekek, nemcsak tanodaidőben, hanem rajzolgatni, beszélgetni, számítógépezni. Pályázzunk! Minden követ megmozgatunk, ismerősöknek, ismerősök ismerőseinek írogatunk, alapítványokat, szponzorokat keresgélünk, hirdetést adunk fel. És pár hónap múltán megjelenik az Alapítvány, aki meg akar minket ismerni, óvatosan, minden ígéret nélkül tájékozódni.

Találkozás és szigorú kikérdezés: Mit csinálunk tanodaidőben? Tanulunk? Beszélgetünk? Lelkeket ápolunk?   Mi csak értetlenkedünk. Tanodaidőben tanulunk, hát ezért vagyunk itt, ezért csináljuk az egészet, hogy segítsünk nekik, igen, utána beszélgetni is szoktunk velük, ez természetes.

Aztán kijönnek, nagy autóval érkeznek, lehúzott tetejű, piros, a gyerekek a Művelődési Ház ablakában lógnak, csodálják az autót, sosem láttak ilyet „élőben”. Üljünk körbe, kérik az alapítványosok, szeretnék megismerni a gyerekeket. Kicsit olyan kihallgatás-érzetünk van, de hát ez ezzel jár. Ők felmérnek, s mi vagyunk az „alanyok”, ez fordul meg a fejemben. Ülünk ott, zavartan nézegetjük egymást. Az Alapítvány vezetője körbenéz, majd a hozzá legközelebb gyereknek nekiszegezi a kérdést: „Te miért jársz a Tanodába?” Majd a következőnek újra: „Te miért jársz a Tanodába?” Csöppnyi meglepődés után iskolás módon „egész mondatban” válaszolnak: „Én azért járok a Tanodába, mert szeretném, ha a jegyeim jobbak lennénk” „…. mert itt segítenek” , „..mert itt mindig örülnek nekem”,  „… mert itt foglalkoznak velem” és így tovább, egyik a másik után válaszol a sematikus kérdésre. Meghatottan hallgatjuk, mert mi ezt sosem kérdeztük meg tőlük. Jöttek és kész. Ott voltunk és kész. Talán sose gondolták át, ám most rögtön tudják a választ. Végül Márióhoz jut, a Tanoda mókamesteréhez a kérdés, kerek, mosolygó arcát viccesen felfújja, mint aki nagyon fel van háborodva: „Hogyhogy miért járunk a Tanodába?! Jó kérdés! Hát tanulni!” És mint oly sokszor, ez a gyerek most is egy csapásra feloldja a hangulatot, mindenki nevet, megkönnyebbül, s végül az Alapítvány vezetője is kapcsol: „Igazad van. Hülye kérdés.”

Hetek telnek el a látogatásuk óta, nyitott tetejű autójuk is már csak legenda, amikor újra jelentkeznek. Döntöttek, támogatnak, állítsunk össze egy listát, hogy mire kellene pénz. Lázasan tervezgetünk. Mire kellene a támogatás? Fontossági sorrend: 1. a hely, ahol lehetünk, 2. az önkéntesek bérlete? Nem, inkább az uzsonna, mert hó végén már olyan sokan éhesen jönnek. Igen, de több önkéntes jönne, ha tudnánk az útiköltséget fizetni, és így tovább, ötölünk-hatolunk, mert kellene pénz eszközre is (milyen jó lenne szabadon festeni, rajzolni velük!), meg mekkora szükség lenne legalább egyszer egy hónapban elvinni őket valahova egy délután.( Itt vannak Budapesttől nem messze, de még sokan nem jártak a fővárosban, sose voltak a Margitszigeten, nem látták a Parlamentet.)

És megtörténik a csoda, az önkormányzat is támogat minket, rendelkezésünkre bocsát egy felújítandó, kétszobás épületet. Akkor már csak a felújítás költségeit kellene állni. Lázas levélváltás, izgalom. Belefér? Mit támogatnak végül? És állják a felújítást. Támogatják a bérletet, kapunk pénzt uzsonnára is. A gyerekek is tudnak a dologról, izgulnak, drukkolnak, tényleg lesz helyünk? Tényleg kapunk kakaót, vajas kenyeret? 

Furcsa és hihetetlen mindez számunkra. Léteznek ilyen emberek? Hiszen az Alapítvány alapítója olyan nagyon más világból jön, ha nem akarná, nem kellene látnia sem hátrányos helyzetű gyerekeket. Miért érzi szükségét annak, hogy támogassa őket? És a következő találkozásunkkor megkérdezzük tőle. Tudja, néz ránk komolyan, „mindig is igazságtalannak tartottam, hogy akkor, amikor futóverseny van, van néhány gyerek, akinek nem a startvonaltól, hanem az öltözőből kell indulnia. Hát segítem őket, hogy a startvonaltól indulhassanak.”

Hát ennyi.

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.