Jelenlegi hely

„Cigányt a színéről…”

Tanoda képe

Jázmin harmadik osztályos, majdnem kitűnő tanuló, nagyszájú kicsi lány. Az iskolában sikeres, jó feje van, könnyen tanul, szorgalmas és céltudatos. Öröm vele tanulni a Tanodában is.  Mindig ott van, soha nem késik, komoly arccal szedegeti elő a tankönyveit és pontosan körvonalazza, hogy miben kell neki segíteni. Az iskolában szeretik, sok barátja van, a tanároknak sincs vele problémája. Ő az osztály egyik „jó tanulója”.  Év vége van már, s mindenki összeszedi még, amit tud, mert még egy dolgozat, egy felelés a jobb jegyért, ám Jázmin karba tett kézzel üldögél már, neki nem kell javítani, minden jegye rendben van.

Egy nap az édesanyja jön a tanodába, Jázmin nem.  Anya sápadt a dühtől, a kislány egyik osztálytársa, egy kisfiú le „büdös cigányozta” Jázmint, s az osztálytársak, senki nem akarván lemaradni, elkezdték kiközösíteni. Egyik kis társa nem ült mellé az ebédlőben, az udvaron egyedül álldogált, a gyerekek súgtak-búgtak a háta mögött, így cigány, úgy cigány.  A kislány sírva ment haza, nem volt hajlandó tanulni, s másnap nem akart iskolába menni. És anya engedte, hogy ne menjen, de ő maga bement, kérdőre vonta a tanárt, hogy miért is nem tesz semmit ilyenkor? Nem tud róla? Nem látja, nem hallja, hogy mi történik az egyik tanítványával?

A tanárnő látszólag nem szembesült az esettel, ám mindent megígért, miután megtudta. Beszélgető-kört szervezett, felhívta a figyelmet a különbözőségre, a sokféleség hasznára. Jázmin újra elkezdett iskolába járni, s már-már úgy tűnt, megoldódott a probléma, amikor a kisfiú egy nap fejbe vágta, meglökdöste a kislányt, s közölte vele: „A cigányt a színéről, a zsidót a szagáról ismerem meg!”

Az édesanya kétségbeesett, újra berohant az iskolába. Ám ekkor már nem volt egyedül, hiszen kiderült, hogy nemcsak Jázmin szenved ettől a kisfiútól, hanem több osztálytársa is, akikről ő feltételezi, hogy zsidó, cigány vagy bármi más. Látod, mondja Jázmin édesanyja, csak a „cigány” nem volt elég, „zsidózni” kellett ahhoz, hogy meginduljon valami. Végül fegyelmi tárgyalásba torkollik a dolog, a szülők kérésére nyílt tárgyaláson lehet a „vádakat” felvetni.

Jázmin édesanyja is ott van a tárgyalás napján, jóval hamarabb, mint a többi szülő, s ott látja álldogálni a kisfiú édesanyját is. Gyorsan dönt, odalép hozzá, mert beszélni akar vele. „Nagyon sajnállak, hogy ilyen fiút neveltél!” kezdi, „mi lesz így vele, szerinted? Ennyi gyűlölködéssel előbb vagy utóbb megjárja, valaki megunja és megveri. S látod, az iskolában is baja van…” s folytatja halkan, mert meg akarja győzni, meg akarja változtatni. A kisfiú édesanyja nem mond semmit, nem válaszol, igyekszik elhúzódni, nem is néz rá. De Jázmin mama nem hagyja magát, s csak mondja, mondja a már sokszor megfogalmazott és kifejtett véleményét, hogy nem a bőrszín számít, hanem az, amit az ember letesz az asztalra. Hogy a tanulás mindenkit egyenlővé tesz, sőt a jó tanulás kiemel, értéket ad, s csak ez számít.

  S ekkor érkezik meg a helyi szociális osztály alkalmazottja, aki szintén az ügyben jár. Egy ideig figyeli őket, majd határozottan odalép hozzájuk, s Jázmin édesanyjához fordulva azt mondja:  „Nehogy balhézzon itt! Nehogy elkezdjen verekedni!” S Jázmin mama csak hápog a döbbenettől, mert, hogy ő még a hangját sem emelte, s ő az, aki jót akar, s még ő, aki… Aztán nem mond többet semmit, szégyenkezve elfordul, s elmegy.

Látod, mondja nekem a Tanodában másnap, hiába minden, akkor is hozzám jött oda, mert én feketébb vagyok. Mindegy, hogy nem tettem semmit, mindegy hogy „csak” beszéltem, a cigány az cigány. Csak jót akart talán, próbálom menteni valahogy a helyzetet, nem akarta, hogy baj legyen. Milyen baj, nézz rám szemrehányóan, mondd meg nekem, milyen baj? Gondolod, hogy ott nekiestem volna, leálltam volna vele verekedni? Tényleg te is ezt gondolod rólam?! Zavartan hallgatok, persze hogy nem gondolom, én nem. De a többiek, akik általánosítanak? Akik nem látják az egyént? Akik csak kívülről látnak? S fájón gondolok arra, hogy lehet, hogy a szociális osztály munkatársa tényleg jót akart, elejét venni az indulatnak.  Hibát követett el, nagy hibát. Utólag lehet, hogy ő is látta. Ám mindezzel újabb éket vert a „mi” és a „ti” közé: „hát ilyenek vagytok”.

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.