Jelenlegi hely

Tanoda blogja

Ma megpróbáltunk a gyerekekkel leülni és közösen kialakítani azt a szabályrendszert, amit mostantól a Tanodában mindannyian betartunk és betartatunk a többiekkel, hogy könnyebben menjen az együttműködés. Az önkéntesekkel már hónapok óta beszélünk a szabályozás módjáról.

Már írtunk róla korábban is. A bátyja egy éve a szeme láttára halt meg egy szerencsétlen balesetben otthon.

Az első félévben 5-6 gyerek teljesen abbahagyta a Tanodába járást. Nem tudjuk mindenkinél, hogy mi volt a pontos ok. Voltak szülők, akik kétségbevonták a szakértelmünket, és voltak gyerekek, akik nem érezték jól magukat.

Az egyik 9 éves kislány, mikor ma megérkeztünk a Tanodába, kijött velem uzsonnát vásárolni a közeli boltba. Odafelé elújságolta, hogy ma kapták vissza a matekdolgozatot kerekítésből és képzeljem el, hogy hármas lett!

Nagyon kellene egy hely!

Egy hely, ahova berendezkedhetünk a gyerekekkel, ahol tanulhatunk, ahova bevihetjük adományként kapott könyveinket, társasjátékainkat.

Jázmin harmadik osztályos, majdnem kitűnő tanuló, nagyszájú kicsi lány. Az iskolában sikeres, jó feje van, könnyen tanul, szorgalmas és céltudatos.

Őzinek fiúnak kellett volna születnie. De lány lett. Ő is, a második a sorban a négy között. „Azért vagyok fiús.” Ő a legszebb, nagy barna szemek, világos bőr, barnásszőke haj, karcsú alkat, csibészes mosoly.

Bárki jön hozzánk látogatóba, szinte rögtön kiszúrja magának, „milyen aranyos ez a kisfiú!”, Ez pontosan fedi a valóságot: Beni „aranyos”, magával ragadó, ahogy felvillan csálé mosolya, ahogy elnyújtott hangsúllyal közli kissé rekedtes hangján: „á, én buta vagyok”

Oldalak