Jelenlegi hely

Tudja, hol a Duna? Na, oda dobja be...

Nagy Bendegúz képe
Dobja A Dunaba _ Toth Turgonyi Levente

Tudja, hol a Duna? Na, oda dobja be...

Csütörtök délután. 34-es busz, egy gombostűt sem lehet leejteni, óriási tömeg. Hiába mondom Leventének, hogy ne menjünk azzal a busszal, menjünk másikkal, hajthatatlan,így felszállunk.
Öt megállót áll Levente, mire a hátsó négyes egyik ülésére le tudom ültetni. Az utastársak kora széles spektrumú, vegyes korú utazók. Hamar leveszem, hogy egy társaság: közösségi "foglalkozásra"mennek.
Levente kéri a telefonját, odaadom, két percen belül már gyanúsan méregetnek, motyognak a hátunk mögött.

’Milyen anya az ilyen? Telefont adni egy ekkora gyereknek?’

Óh, mondom magamban, megint sikerült jó helyre ülnünk. Nem szólok, kivárok, jól teszem. Levente játszik, tetrist, közben néha repked. Megint motyogás, de hangosabb.
Milyen anya EZ? Az ilyet karóba kéne húzni, mire nevel ez? Ez nem Viktori értékrend, az ilyen fertők miatt,  én, tart itt az ország, ahol.

Felröhögök, ilyen nincs. Jó, mondom magamban, akkor egy kicsit érzékenyítek. Szelíden mondom:
’A kisfiú AUTISTA. Ma nehéz napja volt, csak így tudok vele nyugodtan utazni, nem zavar senkit, játszik. Néha örül,repked. Mosolyog. Semmi extra. Utazunk, ha így hát így.’

Döbbent csend...

’Autista? Hogy Autista? ’

’Igen, az. Esetleg valami problémát jelent?’

Hirtelen népharag. Akkor azonnal szálljunk le, mégis mit képzelek, hogy egy FOGYATÉKOSSAL csak úgy felszállok a buszra? Ezeknek a zárt osztályon van a helyük, ezeket ne költöztessék a falunkba.

WTF? Mondom, mi van? Egy fiatal srác a védelmünkre kel.

’Autista, és? Sokszor látom hazafelé a kisfiút, okos, csendes, aranyos, utazik. Ember, mint bárki itt a buszon.’

Erre a srácnak esnek. Milyen liberális duma ez? Ez egy selejt. Akkor már kezdtem mérges lenni. Motyogás. Hívjunk rendőrt, szállíttassuk le őket.
Jesszus, ezt nem hiszem el. Akkor már a sráccal együtt nevettem, ketten nem hittük el, ilyen nincs. Persze mindjárt azt is hallgathattuk, hogy ki a SOROS. Ja, bocs, hogy innen fúj a szél?  Meg, hogy fertő a telefon és sorolhatnám, persze mindig kiemelve a gyerek fogyatékosságát, már-már becsületsértésig menően.

Csak legyintettünk, már nem beszéltünk. Elegem lett, a srácon kívül SENKI sem segített, senki nem szólt. Boglár utcánál leszálltunk, de utánunk üvöltött a társaságból egy öltönyös negyvenes.

’Tudja hol a Duna? Na, oda dobja be! Én ilyenekre nem fogom az adóforintjaim pazarolni...’

Csak álltunk ledermedve, a srác is, meg én is! Teljesen egyszerre kérdeztük egymástól ugyanazt: most komolyan? Hová fajult ez a VILÁG? Mi van itt? Levente csak ült csendben a buszon, játszott a telefonján és néha repkedett, mosolygott, mint sok más gyerektársa.

Ja hogy autista...És akkor mi van?

Hát ennyit az össztársadalmi agymosásról.


Tóth-Turgonyi Dóra

 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.