Jelenlegi hely

„Te hallottad ezt? Huszonnégy éve!”

Nagy Bendegúz képe

„Te hallottad ezt? Huszonnégy éve!”

 

A rendelőintézet felé araszolok a délutáni dugóban. Budai Kába-kőként az Alle körül bevásárló-zarándokok róják az egyre szűkebb lázas köröket. A környéken nincs üres parkoló, a ház előtti összes akadálymentes foglalt. 

Néhány kötelező, összességében akár negyedórát hozó szabálytalanság után egy majdnem-helyre préselem be az autót a sövény mellé a Váli utcában. Évek óta nem jártam a környéken, sok minden megújult, a rendelőintézetet is szemmel láthatóan tatarozták.

A bejáratánál megcsodálom a logikának ellentmondó régi rámpát: a lejtős járda aljáról indul meredeken visszafelé a bejárathoz, pedig vezethetne közel vízszintesen is a másik irányból. Nem rágom magam rajta, ezt a részt már régen elengedtem, nem is akarom megérteni.

Mindkét új bejárati ajtó szimmetrikus, kétszárnyú, rugós. Nagy lendülettel nekiveselkedek, átpréselem magam az egyik szárnyon, bent vagyok. A recepción nem hallottak a Medi-Valami cégről, de közösen kiderítjük, hogy a negyediken lesz az, ott kell lennie.

Régóta szükségét érzem, a folyosón szembejövő első fehérköpenyes nőtől rákérdezek az akadálymentes WC –re. Nem tudja, meg sem áll, lohol tovább. A folyosó végén újabb fehér köpenyes hölgy nyit neki ajtót. Belehúzok, záródás előtt megismétlem a kérdést. Ő sem tudja, de itt van szemben a férfi WC, miért nem próbálom meg azt? Kitessékeli a rendelőből a harmadik fehér köpenyest, aki készséggel tárja ki nekem a WC ajtaját. „-Látja, itt van, miért nem próbálja meg ezt?” Harmadik noszogatás és udvarias elutasítás után egy hajszálnyi idegességgel kérdzeme, hogy ugyan miért próbálnám, nyilvánvalóan nem férek be, és különben is huszonnégy éve ezt hallgatom. 

Puff, az orromra csukják az ajtót, csapódik a rendelő ajtaja is. Odabentről kiszivárog a „Te hallottad ezt, huszonnégy éve ezt hallgatja?” kérdést követő hisztérikus nevetés. 

Most meg kellene bántódnom, sértve kellene éreznem magam, be kellene kopognom. Tíz éve még megtettem volna, ma már csak legyintek.

Nem adom fel, mert a test megköveteli a magáét. A recepción sem tudnak segíteni. Valaki felkiált: „A gyermekosztályon!” Átmegyek az üvegajtón, kacsintok pár kíváncsi lurkónak, kilincselem az ajtót, be van zárva. 

A pult mögött a nővér jókedvűen tereferél mobilon. Kis ideig álldogálok előtte, majd közelebb hajolva elkapom a pillantását és halkan intek, mutatom, hogy a kulcsot szeretném. „-Telefonálok, nem látja? Nem tud várni?”

Már majdnem kiszalad a számon, hogy huszonnégy éve várok. Mosolyba kövült ajkakkal közlöm, hogy én ugyan várhatok bármeddig, kedves hölgyem, ha Ön felmos utánam és tisztába tesz. Löki is a kulcsot, mehetek végre pisilni. 

Odabent gyanakodva nézem a felhajtható kapaszkodót, nem ez lenne az első, amelyik kék-zöld foltot hagy a vállamon. Megállapítom, hogy most sem találtam meg az ország első szabályos akadálymentes vécéjét.

A negyediken harmadszorra már bőszen kopogok az ajtón. Nem válaszol senki, pedig a kézben tartott tájékoztató szerint egytől hétig itt végeznek munka-alkalmassági vizsgálatot. Jobban körülnézek: a papír és én tévedünk, a falra ki van ragasztva az új vizsgálati menetrend. 

Sebaj, jövő hónapban is járok Pesten, akkor újra próbálkozhatok, morfondírozok magamban egy finom szendviccsel a kezemben az Alle-ban.

 

NBL 2016. december 1.

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.