Jelenlegi hely

Ha rossz a lift…

Nagy Bendegúz képe
liftkiserlet

Ha rossz a lift…

 

A Karácsonyt házon kívül töltve szombat estére kelve arra értünk haza a Weidlich udvarba, hogy rossz a lift, nem tudunk felmenni. 

Idén elég gyakran előfordult, hogy ki kellett hívnom a szerelőket, de abban a késő esti órában nem éreztem valami nagy kedvet a telefonálgatáshoz és a legalább egy órás várakozáshoz.

Felmentő angyalokként mintegy varázsütésre érkeztek meg harmadik emeleti barátaink, akik Macit, a macskát és a málhát felvitték az ajtó elé, majd a nagyobbik lift előtti két lépcsőn bennünket is felsegítve lakáson belül juttattak.

Odafent már épp hívtam volna a liftügyeletet, amikor eszembe jutott egy szociológiai kísérlet gondolata. Mi lenne, ha kivételesen nem hívnám fel őket? Így is teszek.

A következő napot otthon töltöttük, majd hétfőn reggel tejért és kenyérért indultam a közeli boltba. Indultam volna, mert a lift még mindig nem működött. Lenézve a függőfolyosóról alant a földszinten többen beszélgettek. Két középkorú nő a lift felé igyekeztében feleúton megtorpant.

-Rossz a lift!- így egyikük.

-Már tegnap is az volt!- egyeznek meg, majd lemondóan legyintenek.

A liftet a lakók és a házban dolgozók folyamatosan használják,  de a fáradságot, hogy a kifüggesztett ügyeleti számot felhívják, nem veszik, inkább elfogadják, hogy napokig rossz a lift. Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára.

Nem baj, legfeljebb egy kicsit lépcsőznek! Már aki tud, mert a házban több nagyon nehezen mozgó idős ember is lakik, akiknek igazi kínszenvedés a le- és feljutás, és hát itt vagyunk mi is a kerekesszékkel, akik jobb híján a ház foglyai lettünk,  mi akiknek a nem működő lift minden számítását áthúzza, a napirendet felborítja. Mi, akiket jól ismernek a házban, akikről tudják, hogy nekünk alapvető feltétel a működő lift.

Miközben a számot tárcsázom, szomorúan, de nem különösebben meglepődve veszem tudomásul: 2015-ben az empátia, jóérzés, szolidaritás és segítőkészség nem erény és érdem Magyarországon. Nem meglepő, hisz szögesdrótba csomagolt országban élünk, ahol háborús menekülteket lakásunkba, autónkba, életünkbe befogadni legújabban bűncselekménynek számít. Egy olyan országban, amelynek kormánya büszke arra, hogy mi senkit sem fogadunk be.

Ha rájuk gondolok, a mi liftes incidensünk igazi luxus-problémává degradálódik. Enyhén korgó gyomorral húzódok vissza szép és meleg lakásomba: várom a liftszerelőt!

 

NBL

 

2015. december 28.

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.