Jelenlegi hely

A tudás hatalom?!

Herceg Attila képe

Az utóbbi hetekben a pedagógustársadalom, s azon keresztül szinte egy ország bolydult fel. Sokan meglepetten kérdezik: "Ekkora baj van?".

Beszéljünk róla! Nézzük meg, tényleg baj van-e! Vagy ez egy újabb porhintés, hogy elterelődjön a figyelmünk valami sokkal jelentősebb problémáról?
Félreértés ne essék, nem politikáról fogunk beszélni. Nem azon fogunk tipródni, melyik párt mond igazat, éppen kit kell szidni. Úgy éreztem, itt az idő, hogy mint pedagógus, mint gondolkodó, önmagáért és tetteiért felelősséget vállalni kívánó ember megszólaljak.

Nem arról szeretnék beszélni, hogy a tanárok az életpályamodell, az elmaradt bérek, a megkérdőjelezhető tankönyvek, vagy az omladozó iskolaépületek miatt hördülnek fel. Ezzel nem azt mondom, hogy ezeken a területeken nincs probléma - azonban ez csupán a jéghegy csúcsa. A valódi gond véleményem szerint ott kezdődik, hogy ma már egyre kevesebben tanítunk - a szó valódi értelmében. Még csak azt sem mondhatnám, hogy nevelünk - hiszen az még összetettebb, nem puszta okítás, hanem tudás, érték és szemlélet átadása, mi több, kialakítása egyben. Bárcsak nevelhetnénk. Viszont leginkább idomítunk.

Nem nevelünk. Nem tudást adunk át, hanem fogunk egy sablont, és mindenkit igyekszünk "formára igazítani". Aki elsőre nem alakul át, azt megpróbáljuk még kétszer-háromszor belepréselni. Ha akkor sem sikerül, felemeljük a kezünket, és azt mondjuk, ez a gyerek problémás. Nincs helye a többi között. Talán nem is azért, mert akadozva olvas. Talán nem is azért, mert nem tudja a szorzótáblát. Sokkal inkább azért, mert nem érti, miért nem tud olyan lenni, mint a többiek. Nem érti, ő miért nem képes ugyanazt a feladatot ugyanazon módszerrel megoldani, mint a többiek. Pedig könnyen lehet, hogy az eredmény azonos, csak éppen egy másik úton jutott el hozzá. Csakhogy az az út nem a kijelölt, előírt út volt.

Még mielőtt belemennénk abba, hogy ez a gyerek kreatív, amit az iskolarendszer nem feltétlenül támogat, álljunk meg egy percre. A gond még nem itt van. Még ne beszéljünk tehetségekről! Még az általánosról, a "normálisról" beszélünk. Sosem felejtem el, amikor megboldogult Czeizel professzor úr azt mondta nekünk, doktoranduszoknak, hogy "Normálisnak lenni csak orvosi értelemben jó". Úgy érzem, csak most kerültem még egy lépéssel közelebb a mondat valódi értelméhez.

Mivé akar idomítani az iskola? Normálissá. Ám nem orvosi értelemben. Akkor az nem "jó". Ma már normálisnak, szinte modernnek tekintjük azt, ha egy írni-olvasni még nem tudó gyermek leül a számítógép elé, bepötyögi (vagy az előzményekben megkeresi) a kedvenc online játékát, és beleveti magát a lövöldözésbe, autósüldözésbe. Sőt, nem csupán normálisnak tartjuk, azt mondjuk rá, milyen okos. Az iskola szerint a normális gyerek okos. Rengeteg mindent tud.

Az igazság azonban az, hogy sem a számítógépes játékokat űző, sem az iskolás gyerek nem tud. Nincs valódi tudás birtokában. Amit nap mint nap használ, az a készség nélküli tudás. Csupán az számít, hogy a célját elérje, az oda vezető úton tett lépésekről nem kell tudnia. A jutalom így is kijár neki. Csak csinálnia kell, nem pedig gondolkodnia. Nem megtanulta, csupán be lett idomítva.

A kulcsszó tehát: nem kell gondolkodnia. Mit tenne, ha gondolkodna? Minden bizonnyal komolyabb célokat tűzne ki maga elé. Ezek érdekében pedig újabb és újabb lépéseket tenne. Tovább jutna, mint eddig bármikor. Mit tenne, ha valódi tudással rendelkezne? Nem érné be ennyivel. Mi több, hajlandó lenne megkérdőjelezni mindazt, amit eddig elért. Képes lenne nemet mondani.

Mi történne, ha a gyerekek gondolkodnának és igazi tudás birtokosai lennének? Nagy valószínűséggel kirúgnák az iskolafal oldalát. Nemcsak az oktatás rendszere dőlne össze, hanem a pedagógusképzésé is. Ugyanis a gyerekek sokkal gyorsabban alkalmazkodnak az új kihívásokhoz, mint a felnőttek. Meglepő, de nap mint nap tapasztalom, hogy minél kevesebbet "tud" valaki (a tudást itt az oktatás szempontjából értem), annál inkább alkalmazkodóképes. Ha megkérek egy gyereket, aki még nem régóta játszik hangszeren, hogy legyen spontán, rögtönözzön, a kérés sokkal könnyebbnek bizonyul, mint ha ugyanezt a feladatot egy több éve hangszeren tanuló, már "képzettebb" növendéknek adom. Vagy teljesen leblokkol, és a meglepetéstől szóhoz is alig jut, vagy sablonokat kezd játszani. Hová vezet ez?
Oda, hogy az évek előrehaladtával csak hangokat fog játszani, s nem fog tudni zenélni.

A készség nélküli tudás készen kapott. Mivel nem igényel valódi tudást, készen adható. Senki sem fogja megkérdőjelezni, hogy jó-e úgy, ahogy van. Mást nem tehetünk, elfogadjuk. Amikor azonban tudást szerzünk, újra kell magunkban rekonstruálni mindazt, amit szeretnénk életre hívni. Meg kell teremtenünk az ehhez szükséges készségeket. Sem a készségeket, sem a tudást nem tudja más létrehozni nekünk. Senki sem tudja azokat készen tálalni. (Egy gyors kitérő, ha már készen tálalást említettem. Talán véletlen az, hogy a mai gyerekek többsége csak a kész ételeket ismeri fel, azok nyersanyagait nem? Sokan sem a kertben kapirgáló tyúkot, sem a réten legelő tehenet nem ismerik - csupán a tányéron lévő rántott húst és a dobozban lévő tejet.)

A valódi gond itt kezdődik. Nem engedjük (mert nem engedhetjük), hogy a gyerekek megszerezzék, megteremtsék a tudást, az ismereteket, a készségeket. Mindent készen kell tálalnunk. Ezzel pedig megfosztjuk őket a gondolkodástól, a szabad választás lehetőségétől, a felismerés örömétől. Csak a "csinálni" kényszerűsége marad. Egy idő után alkalmazkodóképességüket is elvesztik (mi pedig nem vesszük észre, hogy ezzel önmagunk ellen dolgozunk). S ezek a gyerekek lesznek "normálisak".

Ugyanis mit jelent az, hogy normális? Sok van belőle. Egyforma. Ezekből fakadóan pedig könnyű bánni velük. Csakhogy itt utalnék vissza a fenti zárójeles megjegyzésemre: nagyon hamar eljutunk oda, hogy hajlíthatatlanok lesznek. Ha pedig a merevségre ráerőltetünk valamit, az össze fog roppanni, el fog törni. Nem lesznek egyszerűen irányíthatók - csak ideig-óráig. Ha ők megtörnek, nagyon sok időbe és energiába fog telni, hogy újabb "normálisokat" termeljünk. (A kreatív gyorsabban menne.)

Ekkora baj van.

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.