Jelenlegi hely

Herceg Attila blogja

A minap egy meglehetősen érdekes párbeszéd töredékeinek voltam fültanúja, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

 

Az előző részben a szolgáltatássá vált oktatásról, valamint az egész napos iskoláról beszélgettünk. Vajon a Pisa-felmérések mennyire hűen ábrázolják a mai helyzetet?

Mára az idő kulcsfogalommá vált. Ahhoz azonban, hogy a jelenlegi értelmében használhassuk, hosszú folyamaton esett át.
Két kérdés még mindig nyitva van. Hogyan használjuk az időt? Mivel töltjük ki?

Az utóbbi hetekben a pedagógustársadalom, s azon keresztül szinte egy ország bolydult fel. Sokan meglepetten kérdezik: "Ekkora baj van?".

Ha ismeretlenül megszólítanálak és megkérdezném, hívő vagy-e, vagy vallásos, vajon hogyan felelnél? Talán döbbenten visszakérdeznél, „Mi a különbség, és egyáltalán, mit számít ez?”. Utóbbira azt válaszolnám, nem számít. Nekem nem. Neked annál inkább. 

Körülbelül másfél évvel ezelőtt döbbenten figyeltem az akkor alig 3 éves keresztfiamat, aki teljes természetességgel kezelte édesanyja okostelefonját.

Mit jelent ma toleránsnak lenni?

Kezdjük talán „bölcsész módjára”, és nézzük meg, mit jelent maga a szó.

A tolerancia latin eredetű szó, amely türelmességet jelent. Türelmességet mások beállítódása, nézőpontja, véleménye iránt.

 

A napokban fedeztem fel, hogy az előző blogbejegyzésem alatt egy terjedelmes hozzászólás olvasható. Az érdekes gondolatokat egy személyes ismerősöm fogalmazta meg, akivel olvasói levelek formájában is szoktunk eszmecseréket folytatni.

Magyarország, 2015 márciusa.
Közösségi oldal, azon belül egy csoport, ahol hasonló érdeklődéssel rendelkező "felhasználók" oszthatják meg egymással gondolataikat, kérhetnek egymástól segítséget.

Az alábbi sorokat egy korábbi kritika "ihlette" - akik szeretnék elolvasni az arra adott válaszommal együtt, azok A lepke halála 2. címet viselő bejegyzés alatt megtehetik.

Oldalak