Jelenlegi hely

Nagy Bendegúz blogja

Művészetek Háza Miskolc

Az akadálymentességet úgy kell elképzelni, mint az esélyegyenlőséghez és önrendelkező élethez szükséges állapotot. Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Akadálymentességi kisokos.

A miskolci Forint sörözőben a teraszon a kedvenc asztalomnál figyelem a villanyrendőrnél a város lüktető nyüzsgését. Előttem a másik asztalnál három kigyúrt, agyontetovált cigány fiatalember.

Szabó Tünde

Szabó Tünde, kedves ismerősöm írta a napokban:

A Miskolci Nemzeti Színházban épp kényelmesen elhelyezkedek a nyolcadik sor szélén. Pár másodperc után hozzám lép egy teremasszisztens hölgy és kérdezi, hogy:

Ha nincs akadálymentesség, marad a ráutaltság. Ezen a képen Kolumbiában éppen.

Akadálymentes Magyarország? Hol, mikor?

Mivel rövidesen lejár az autóm műszakija, gondoltam egy merészet, és felhívtam a miskolci KPM-et, amit természetesen már másképpen hívnak. Idén. Mert jövőre garantáltan megint új neve lesz, ezért egyszerűbb a régit használni.

„Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

A nővér rám förmed, hogy tessék kifáradni, majd hívni fogjuk. Reménytelenül lobogtatom a papírt, motyogok valamit, de a nővér hajthatatlan, kifelé, ez itt a magyar egészségügy, mondja, itt nekem nincsenek jogaim.

Gyermekkora óta szeret fotózni, képeiből kiállításokat szervez, kalandjairól könyvet ír. Mivel a kerekesszék nem akadály, csak nyűg a nyakán, új hobbijának, az utazásnak hódol.

Oldalak