Jelenlegi hely

Pszicho-balett 2. – avagy a balul szerzett jószág

Nagy Bendegúz képe

Mivel rövidesen lejár az autóm műszakija, gondoltam egy merészet, és felhívtam a miskolci KPM-et, amit természetesen már másképpen hívnak. Idén. Mert jövőre garantáltan megint új neve lesz, ezért egyszerűbb a régit használni.

Kedves női hang búgott a telefonban, sajnos legközelebb csak másfél hónap múlva tudnak fogadni, először át kell vizsgálni az autót, ha mindent rendben találnak, kiírnak egy későbbi időpontot. Arra is van megoldás, hogy a köztes időben is járhassak az autóval, ugyanis egy hónapra meghosszabbíthatják, de ezzel az ideiglenes forgalmival külföldre nem mehetek. Így részemről ez a megoldás nem felel meg. Javasolta, hogy forduljak valamelyik kihelyezett állomásukhoz, például Suzuki bázis Forrón? Kérdeztem én. Nagyon jó, úgyis útba esik a szülők felé menet.

Bepötyögöm a forrói bázis számát, még kedvesebb női hanggal beszélek, semmi akadálya a kérésemnek, bármikor jöhetek vizsgálatra, reggel 8-tól du fél 4-ig, szerdán és pénteken vannak vizsgaidőpontok. Megállapodunk egy hét múlva, 28-án hétfő délután 3 órában.

Hétfőn a megbeszélt időpontban nagyokat dudálok az épület előtt, bemenni nem tudok. Észreveszek egy fiatal kollégát, melléállok, előadom mondandómat. Meglepett arccal fogadja, ő nem tud semmiről, neki nem mondtak semmit – és egyébként is a vizsgabiztos úr már elment és csak ő írhatja alá a vizsgálati papírokat. Columbo módjára vázolok néhány egyszerűnek tűnő megoldást, de a fiatalember hajthatatlan, ő nem tehet semmit, a kocsit sem nézhetik át, mert ugye nincs itt a főnök. Jöjjek vissza csütörtökön. Hitetlenül csóválja a fejét, hogy Miskolcról jöttem ki.

Valamit morgok magamban, majd kifordulok a kapun. Élvezem, hogy még egy hétig büntetlenül autózhatok. Még nem sejtem, mekkora bűnöző vagyok újfent.

Kedden, 29-én eszembe jut, hogy régebben autóklub-tag voltam, nosza, fel az internetre, szép a miskolci honlapjuk, telefonszám is van, fel is veszik, máris mehetek vizsgára. Kicsit hitetlenül hallgatom, túl szép és egyszerű eddig a pontig.

Az autóklub épületét nehezen találom meg, de ez megszokott dolog Miskolcon, bonyolultan szövevényes a kocsival való közlekedés.

Az udvarban a kék overallos srácot kérdezem a vizsgáztatás felől, türelmetlenül hajtana el a hátsó parkolóba, majd észreveszi a széket az anyósülésen, megjuhászodik, felajánlja a segítségét, mert ugye ide sem tudok bemenni.

Kis idő múltán fiatal nő jön ki és le a lépcsőkön, és a szokásos módon a lépcsőfokokról fölém magasodva kéri a forgalmit, majd szó nélkül elnyeli az épület. Szépen süt a nap, éppen semmi dolgom, vígan fütyörészek, lelki szemeim előtt már megjelenik a frissen nyomtatott forgalmi.

A fiatal hölgy a szerelő kérésére megint kijön, mert a napokban szereltettem vonóhorgot, azt is le kell vizsgáztatni. A műszakis kollégák tamáskodnak, hogy a kocsin nem látnak horgot – biztos azért, gondolom magamban, mert levehető.

Gyorsan telik az idő, az udvaron megcsodálom a szerelő versenykocsijait, hallgatom, amint egy ismerősével virágnyelven a versenyzésről és különböző horrorisztikus árú alkatrészekről beszélnek, telik-múlik az idő, de nem bánom, mert itt és most mindent elintézek. Benézek a műhelybe is, éppen egy full extrás Audiba szerelnek valami titkos nonplusultra extrát, egy csomó kábel és kütyü lóg ki a műszerfal alól. Kérdésemre a szerelő arca cinkos vigyorba fordul, nem árulhatja el, mi lesz belőle, a tulajdonos nem hatalmazta fel. Remélem, nem pokolgép, gondolom magamban.

Bornírt arcú hölgy szól le a kakasülőn egy ajtóból, hogy már tűvé tették értem a helyet, miért nem vagyok kint? Odaadom a kulcsot, majd bekukkantok a vizsgáztató műhelybe, odabent példás rend és tisztaság uralkodik, több kék ruhás úriember egy autó és a számítógépek mellett tevékenykedik. Egyikük végre az én kocsimmal is beáll a helyiségbe az akna fölé. Megoldódik a vonóhorog rejtélye is, a helyére pattintják, megrángatják, majd visszakerül a csomagtartóba. Kint a szerelő már jelezte, hogy vonóhorgot már nem olyan egyszerű felszereltetni és jóváhagyatni, de nem ám, az itt kapott papírokkal, a hátsó rendszámmal és 8000 forinttal az okmányirodában döntik el, hogy végül is mi legyen.

Szép lassan észreveszik, hogy a kocsiban kézivezérlés van. Háromszor beszéljük meg az egyik úrral, hogy rendelkeznem kellene a kézivezérlés beszerelési tanúsítványával, illetve egy speciális forgalmi melléklettel. Nagyon türelmesek vagyunk, én is többször mondom el, hogy a kocsit külföldön szerelték át, a matrica szerint Petri und Lehr eszköz van benne, ez az Európában kapható legjobb, én már készen vettem, berendezéssel és magyar rendszámmal az autót, ne engem vonjanak kérdőre, hanem azt a pesti KPM-et ahol ezelőtt két évvel megfeledkeztek erről a fontos apróságról.

Ezen a ponton elakad a beszélgetés és a vizsgáztatás. Ekkor járulok a vizsgabiztos színe elé, aki szintén nem tud segíteni, telefonálgatnak egy darabig, a végeredmény negatív, nem lesz vizsga sem ma, sem holnap, míg nem rendelkezem forgalmi és jogosítvány betétlappal.

Valami kezd derengeni, hogy volt nekem anno '94-ben valami hasonló papírosom, de kint maradt a totálkárosra tört autóval együtt Olaszországban, és azóta senki nem kért ilyet tőlem. Pedig azóta ez az ötödik autóm, és mindegyikben volt kézivezérlés.

A vizsgabiztos hajthatatlan, megértem, hogy de jure igaza van, csak ő nem akarja megérteni, hogy nekem viszont az autóra van nagy szükségem… (Csak zárójelben említem a kormányrendeletet, miszerint a mozgássérült embereknek szánt, korábban szentnek és óriási támogatásnak, kompenzációnak hitt súlyadó-mentesség megszűnt, a 100 kW-nál erősebb autó után teljesítményadót kell fizetnünk. Magyarul, az a mozgássérült ember, akinek van pénze jobb kocsit venni, fizessen, mint a katonatiszt, vagy járjon Trabanttal. Én 36 ezret fizetek…)

A műhelyben javasolják, hogy valakitől szerezzek tanúsítványt a szerelésre, meg is adják egy szerelőnek a címét Perecesen. Valamint szükség lesz valami orvosi papírra, szakvéleményre, amiben megállapítják, hogy alkalmas vagyok a vezetésre – és le is kell majd vizsgáznom, forduljak a háziorvosomhoz. Ha minden papír megvan, irány a KPM, be kell nyújtanom egy kérvényt, ami után egy műszaki vizsgabizottság elbírálja a kérelmet és dönt az ügyben. Ha ez is megvan, irány az okmányiroda.

Pedig én csak vezetni szeretném saját kis kényelmes autómat. Naivan azt hittem, hogy az állampolgári jogon jár nekem, amennyiben nincs egyéb akadálya. De van, de van, én magam és a körülményeim…

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.