Jelenlegi hely

Blogok

Összeültek, mint két dinnye

Nagy Bendegúz képe

Összeültek, mint két dinnye

A verőfényes május elsejei diósgyőri séta után ülünk a kedvenc miskolci Zöld Nyíl villamosunkon. Sogi az ablakon kifelé, én befelé bámulok a mozgássérülteknek fenntartott helyen. Szemben, karnyújtásnyira az időseknek és áldott állapotú nőknek dedikált szembefordított négy helyen egy fiatal Down szindrómás lány és édesanyja ül, a szélső két ülés még üres.

Borítékot hozott?

Nagy Bendegúz képe

Borítékot hozott?

 

Miskolcon a reggeli mínusz tíz fokban hétágra süt a nap, a kétujjnyi porhó vakítóan világít a Berze parkot övező háztetőkön.  Előveszem a síkesztyűt, a gyapjúsálat és elindulok a MÁV rendelő felé, amit egy ideje, természetesen az egyszerűség kedvéért már Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. Egészségügyi Központ Miskolc néven neveznek.

Próbálja csukott ajtóval!

Nagy Bendegúz képe

Próbálja csukott ajtóval!

Miskolc kereszt alakú város, ami azért csodálatos, mert alig van olyan pontja, ahonnan a természet tíz perces sétával ne lenne elérhető. Amióta jár az akadálymentes zöld villamos, a nem autós életem kelet-nyugat irányba fűztem fel, észak-dél irányban inkább autóval vagy gyalog közlekedek.
Miskolc déli csücskében, a görömbölyi Bizony Ákos utca utolsó házában hat órakor leadom az autót egy kis átalakításra, gondolva, hogy az új zöld buszok valamelyikével visszajutok a központba.

"Te is fiam, Brutus?"

Herceg Attila képe

A minap egy meglehetősen érdekes párbeszéd töredékeinek voltam fültanúja, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

 

A történet szereplői: egy ötvenes éveiben járó apa, és a húszas éveit taposó fiú. Átlagos emberek, talán szakmunkások lehetnek, akiknek arcán nem a boldogság tükröződik. A beszélgetés minden bizonnyal már hosszabb ideje zajlott, és közben egy-két üveg sör is lecsúszott - ekkor lettem akaratlan nézője és hallgatója az eseményeknek.

Oldalak

Feliratkozás RSS - blogok csatornájára