Jelenlegi hely

Blogok

Borítékot hozott?

Nagy Bendegúz képe

Borítékot hozott?

 

Miskolcon a reggeli mínusz tíz fokban hétágra süt a nap, a kétujjnyi porhó vakítóan világít a Berze parkot övező háztetőkön.  Előveszem a síkesztyűt, a gyapjúsálat és elindulok a MÁV rendelő felé, amit egy ideje, természetesen az egyszerűség kedvéért már Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. Egészségügyi Központ Miskolc néven neveznek.

Próbálja csukott ajtóval!

Nagy Bendegúz képe

Próbálja csukott ajtóval!

Miskolc kereszt alakú város, ami azért csodálatos, mert alig van olyan pontja, ahonnan a természet tíz perces sétával ne lenne elérhető. Amióta jár az akadálymentes zöld villamos, a nem autós életem kelet-nyugat irányba fűztem fel, észak-dél irányban inkább autóval vagy gyalog közlekedek.
Miskolc déli csücskében, a görömbölyi Bizony Ákos utca utolsó házában hat órakor leadom az autót egy kis átalakításra, gondolva, hogy az új zöld buszok valamelyikével visszajutok a központba.

"Te is fiam, Brutus?"

Herceg Attila képe

A minap egy meglehetősen érdekes párbeszéd töredékeinek voltam fültanúja, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

 

A történet szereplői: egy ötvenes éveiben járó apa, és a húszas éveit taposó fiú. Átlagos emberek, talán szakmunkások lehetnek, akiknek arcán nem a boldogság tükröződik. A beszélgetés minden bizonnyal már hosszabb ideje zajlott, és közben egy-két üveg sör is lecsúszott - ekkor lettem akaratlan nézője és hallgatója az eseményeknek.

A csapda, amibe a vadász és a vad is beleesik - 1. rész

Herceg Attila képe

Mára az idő kulcsfogalommá vált. Ahhoz azonban, hogy a jelenlegi értelmében használhassuk, hosszú folyamaton esett át.
Két kérdés még mindig nyitva van. Hogyan használjuk az időt? Mivel töltjük ki?

Az ugyanis csupán az érem egyik oldalát jelenti, miként gazdálkodunk a rendelkezésre álló idővel. Leginkább ilyen fontos (ha nem fontosabb) annak a tartalomnak a helyes megválasztása és kiaknázása, amire az időnket fordítjuk.

Valóban mélyebb ismeretekre teszünk szert, "jobbakká" válunk abban, amire több időt áldozunk?
Nézzünk egy példát: az egész napos iskolát.

„Te hallottad ezt? Huszonnégy éve!”

Nagy Bendegúz képe

„Te hallottad ezt? Huszonnégy éve!”

 

A rendelőintézet felé araszolok a délutáni dugóban. Budai Kába-kőként az Alle körül bevásárló-zarándokok róják az egyre szűkebb lázas köröket. A környéken nincs üres parkoló, a ház előtti összes akadálymentes foglalt. 

Néhány kötelező, összességében akár negyedórát hozó szabálytalanság után egy majdnem-helyre préselem be az autót a sövény mellé a Váli utcában. Évek óta nem jártam a környéken, sok minden megújult, a rendelőintézetet is szemmel láthatóan tatarozták.

Még így is!

Nagy Bendegúz képe

Még így is!

 A pénztárnál a bankkártyán szerzett reggelit rutinosan csomagolom az ölemben tartott táskába. A mögöttem álló negyvenes-ötvenes, elegáns úriember hangosan csengő vidám hangon szól a hátamhoz:

-Milyen ügyesnek tetszik lenni!
Nem ritkán dicsérnek agyba-főbe, hogy milyen ügyesen kezelem a kerekesszéket, ami valljuk be nem túl felnőttes dolog.

Oldalak

Feliratkozás RSS - blogok csatornájára