Jelenlegi hely

Blogok

(Rém)álom

Nagy Bendegúz képe

Gyönyörű kis kertjében egy nagy tál finom bableves felett beszélgetek I.-vel, kedves frissnyugdíjas tanárnő barátnőmmel. Aki, muszáj hozzátenni, egy csöppet sem látszik nyugdíjasnak. Friss, fiatal testben, lélekben és szellemileg.
- Guzi, emlékszel B.-re, egy kedves tanítványomra, akinek sportbaleset miatt egyik lábát térdből le kellett vágni?
- Igen, emlékszem. Arra is, hogy végül is soha nem sikerült összehozni egy találkozót, hogy beszélgessünk az élet nagy dolgairól.

Összeszokott csapat

Chance Program képe

Az első hónap végét lassacskán lezáró számvetés eredményeinkkel sok jó gondolatot és megfigyelést hozott. Igazi pozitívum például, hogy most már néha Pali hívja fel a figyelmünket azokra a tetteinkre, amik a változást mutatják a srácokkal kapcsolatban. Az, hogy nem vesszük észre a változást, a lehető legjobb jel, hiszen azt mutatja, hogy a cselekedeteink automatikusak, mindennapjaink részévé váltak, belénk ivódtak. Van, akit az állandó káromkodásról próbálunk leszoktatni úgy, hogy a csúnya szavakat ételek neveivel kell helyettesítenie. Eddigi kedvenceink: karalábé (pl.

Afganisztán - 2.

Nagy Bendegúz képe

Természetesen nem tudjuk elmondani a taxisnak, hogy mi a „Csarszu” utcába igyekszünk, mert senki sem ért senkit. Mielőtt idegessé válunk, tisztázzuk, hogy nem az a helyzet, hogy ezek az egyszerű fickók nem értenek meg bennünket, tanult, értelmes embereket, akik kitörölhetik a feneküket a sok nyelvvel, amit ketten együtt beszélnek.

Testközelben az elefántokkal

Chance Program képe

Kandy-ből hazafelé az út mentén megláttunk egy elefántmenhelyet. Itt olyan elefántokat fogadnak be, amikkel gazdáik rosszul bántak. 7-8 elefánt él jelenleg a központ területén. Mikor odaérkeztünk, épp az egyiket fürdették a telep melletti folyóban. Gondozója lefektette a vízbe, amibe az elefánt az oldalával beledőlt, s csak néhány másodperc után dugta ki ormányát, hogy levegőt is kapjon. Utána az állatgondozó behívott minket a folyóba, hogy segítsünk tisztítani az állat hátát. Egy kókuszdióhéjjal a kezünkben a térdig érő folyóba gázoltunk.

A „startvonalig”

Tanoda képe

Nagyon kellene egy hely!

Egy hely, ahova berendezkedhetünk a gyerekekkel, ahol tanulhatunk, ahova bevihetjük adományként kapott könyveinket, társasjátékainkat.

Nagyon kellene egy hely, ahova bármikor bejöhetnek a gyerekek, nemcsak tanodaidőben, hanem rajzolgatni, beszélgetni, számítógépezni. Pályázzunk! Minden követ megmozgatunk, ismerősöknek, ismerősök ismerőseinek írogatunk, alapítványokat, szponzorokat keresgélünk, hirdetést adunk fel. És pár hónap múltán megjelenik az Alapítvány, aki meg akar minket ismerni, óvatosan, minden ígéret nélkül tájékozódni.

Unawatuna Beach – Kandy

Chance Program képe

Autóval lementünk Galleba, ami délebbre található Srí Lankán, a déli rész legnagyobb városa. A körülbelül egyórás utazás végcélja egy tengerparti szakasz volt – amit néhány éve a világ legszebb partszakaszának választottak –, de előtte még beiktattunk egy véletlenszerű megállót, amikor egyikünk meglátta, ahogyan halászok éppen bevonják a hálót a parton. 15-20 férfi húzta kézzel a két kötelet, ami a halászháló két széle volt, de a háló vége még messze a vízben terelte a halakat. Fotókat készítettünk és segítettünk nekik a kötelet húzni, amin a szingalézek sokat mosolyogtak...

Látogatás a Help faluban

Chance Program képe

Pali elmesélte mindnyájunknak a HELP Falu történetét, a sok nehézséget és küzdelmet, aminek árán sikerült felépíteni a 2004-es cunami károsultjainak otthont nyújtó épületegyüttest. El is látogattunk oda, hiszen csak egy pár perces, rövid sétányira van szálláshelyünktől. Olyan emberekkel találkoztunk, akiknek azelőtt semmilyen vagyonuk nem volt, s amióta beköltöztek a berendezett házakba, a berendezett nappaliban a kanapék huzatán még évek múltán is műanyag borítás van, hogy ne piszkolják össze a kanapékat.

„Cigányt a színéről…”

Tanoda képe

Jázmin harmadik osztályos, majdnem kitűnő tanuló, nagyszájú kicsi lány. Az iskolában sikeres, jó feje van, könnyen tanul, szorgalmas és céltudatos. Öröm vele tanulni a Tanodában is.  Mindig ott van, soha nem késik, komoly arccal szedegeti elő a tankönyveit és pontosan körvonalazza, hogy miben kell neki segíteni. Az iskolában szeretik, sok barátja van, a tanároknak sincs vele problémája.

Az első beszélgetés

Chance Program képe

Ma reggel a nagy nehezen elkészült, de még mindig kísérleti stádiumban lévő takarítási rend első igénybevétele után megejtettük az első közös terápiás beszélgetést. Mindannyian (gyerekek és mentorok egyaránt) elmondtuk, miért vagyunk itt, mit várunk a programtól és mit fogunk tenni céljainkért. A résztvevő fiatalok nagy részének ez volt élete első csoportterápiás beszélgetése.

Az akadálymentességről.

Nagy Bendegúz képe

Az akadálymentességet úgy kell elképzelni, mint az esélyegyenlőséghez és önrendelkező élethez szükséges állapotot. Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Akadálymentességi kisokos.

Első nap

Chance Program képe

Az utazás reggeléig odáztuk a pakolást Gyöngyivel, úgyis mindössze néhány rövidnadrágról, atlétatrikóról és (részemről) egy fürdőnadrágról volt szó. Ami megnövelte a csomag súlyát, az a több kilós gumicukor-, csoki-, cukorka-csomag volt, amit a Sri Lankai gyerekeknek vittünk. Az utolsó budapesti ebéd szerencsesütije nekem azt mondta: „a közeljövőben új barátokra tesz szert”. Ezt pozitív előjelnek vettem.

Chance – A Chance Program

Chance Program képe

Nehezen tudnám megmondani, miféle ismereteim voltak Sri Lankáról, mielőtt egy február (talán március) esti beszélgetés során, Palival (Vaskuti Pál – a Chance Program vezető szakpszichológusa) való első találkozásom alkalmával azonnal felmerült a komoly együttműködés ötlete. Addig Sri Lanka érdeklődésem perifériájára szorult, most már a központba került.

Oldalak

Feliratkozás RSS - blogok csatornájára